A könyvben szereplő írások, bár más-más alkalomból születtek, időrendbe állítva mégis egyetlen nagy tanulmány különböző stílusban írt fejezeteinek tűnnek. Vélhetően azért, mert a kilencvenes évek folyamán a kortárs képzőművészet kiürülése és a tömegművészetben, illetve a z elektronikus médiában való feloldódása olyan alapvető élményünkké vált, hogy a művészettörténész sem tehetett mást, mint hogy minden jelentősebb alkalommal erre a "világvége" jelenségre próbált magyarázatot találni.