1942 nyarán Németország és szövetségesei előrenyomulása mind a nyugati, mind a keleti fronton jobbára még megállíthatatlannak tűnt. Az 1942 ősze és 1943 ősze közötti egy esztendő azonban fordulatot hozott a második világháború menetében - és fordulat történt a magyar külpolitikában is. A Kállay-kormány a szövetségesek sikereivel nagyjából egy időben nem hivatalos tárgyalásokra szánta rá magát: diplomatái és megbízottai révén kapcsolatokat keresett (elsősorban) Angliával. A szövetségesek megnyerését célzó magyar törekvések miatt fontos lett, hogy miként alakul Nyugaton Magyarország képe. Így a magyar sajtónak egyszerre kellett német- és angolbarátnak lennie.  Az 1942. szeptember 22-e és 1943. augusztus 25-e között, ebben a majdnem egyéves időszakban hetente egyszer (később kétszer is) úgynevezett főszerkesztői értekezleteket tartottak Budapesten. Ezeken az összejöveteleken a kormány és a vezérkar képviselői egyrészt bizalmasan informálták a lapok vezetőit, másrészt utasították őket, hogy miről mit és hogyan írhatnak a lapok, miről mit kell írniuk - vagy ellenkezőleg: miről nem írhatnak egyáltalán.  A főszerkesztői értekezletekről készült emlékeztetőkből - amelyeket a Magyar Távirati Irodában őriztek meg az utókor szerencséjére - többek között megtudható, hogy mit akart titokban tartani a kormány; információkat nyerhetünk továbbá a közvélemény alakulásáról, például arról, hogy miként hatottak a szovjet hadisikerek és a második magyar hadsereg katasztrófája a magyar lakosságra. Megismerhető, hogy milyen módon szolgálta a felsőbb utasításokat is figyelembe véve a magyarországi sajtó (egy része) a háborús célokat, és milyen nemzetközi horizonttal rendelkeztek a közvélemény "irányítói". A főszerkesztői értekezletekről készült emlékeztetőkből - amelyeket a Magyar Távirati Irodában őriztek meg az utókor szerencséjére - többek között megtudható, hogy mit akart titokban tartani a kormány; információkat nyerhetünk továbbá a közvélemény alakulásáról, például arról, hogy miként hatottak a szovjet hadisikerek és a második magyar hadsereg katasztrófája a magyar lakosságra. Megismerhető, hogy milyen módon szolgálta a felsőbb utasításokat is figyelembe véve a magyarországi sajtó (egy része) a háborús célokat, és milyen nemzetközi horizonttal rendelkeztek a közvélemény "irányítói".