Izgalmas keveredést tartogat Vörös István kötete. Egymás mellé kerül Szindbád, Švejk, Mozart, K. és Gregor Samsa figurája.Az elbeszélések, novellaciklusok a parafrázis műfaját átlépő újra- és felülírások.„Kafka műveinek továbbírása, átírása, ha tetszik dekonstruálása (…) is tovább folytatódik, és fokozódik egészen az elviselhetetlenség határáig. Persze remélem, olvasói szemszögből ez az elviselhetetlenség egyáltalán nem tapasztalható, vagy inkább a nevetés, a fájdalmas szórakozás eszközévé válik. Én magam olyan mértékben bontottam át ebben a könyvben a magyar, a cseh, a kafkai (a német?) irodalmat, olyan mértékben engedtem be a világomba, hogy saját, jól felfújt írói énem szétrobbanni volt kénytelen, hogy tizenöt darabban újrakezdje.” (Részlet egy interjúból)