"Kívül-belől leselkedő" szellemidézésre vállalkozott Valachi Anna irodalomtörténész, József Attila plátói és beteljesült (égi és földi) szerelmei után nyomozva. Megfigyelte, hogy a vágyott nőben önmaga jobbik felét kereső, boldogsághajszoló, kudarchalmozó költő többnyire a "lelkeket tükröző" szemeken, az egymásba kapcsolódó tekinteteken keresztül közelített verseiben a szeretett lény szívéhez. Az irodalmi műhelytitkok iránt vonzódó irodalmár a költeményekben rejlő vizuális szimbólumok és ismétlődő motívumok alapján, a pszichoanalízis kutatómódszerét alkalmazva igyekezett föltárni e sajátos, érzéki-intim-logikus lírai látásmód kialakulását. Az olvasó előtt pedig filmszerűen megelevenedik a "múzsa-függő" József Attila sorstörténete.