Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata

(Déclaration des droits de l'homme et du citoyen)
Kiadta a francia Nemzetgyűlés 1789. augusztus 26-án (Mika Sándor fordítása).

A francia nép Nemzetgyűlésben összeült képviselői... a Legfelsőbb Lény
jelenlétében és oltalma alatt ezennel elismeri és kinyilatkoztatja az ember
és a polgár alább következő jogait.
I. Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a
társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon
alapulnak.
II. Minden politikai társulás célja az ember természetes és elévülhetetlen
jogainak megőrzése. E jogok: a szabadság, a tulajdon, a biztonság s az
elnyomással szemben való ellenállás.
III. Minden szuverenitás elve természeténél fogva a nemzetben lakozik; sem
testület, sem egyén nem gyakorolhat hatalmat, ha (az) nem határozottan tőle
ered.
IV. A szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. Az
egyes ember természetes jogainak gyakorlása tehát más korlátokba nem
ütközhetik, mint azokba, amelyek a társadalom többi tagjai számára ugyane
jogok élvezetét biztosítják; s e korlátokat a törvény határozhatja meg.
V. A törvénynek csak a társadalomra nézve ártalmas cselekedetek megtiltására
van joga. Amit a törvény nem tilt, azt senki nem akadályozhatja meg, s amit a
törvény el nem rendel, arra senkit kényszeríteni nem lehet.
VI. A törvény a közakarat kifejezése; alkotásában minden polgárnak joga van
személyesen vagy képviselői révén közreműködnie. A törvény egyformán törvény
mindenki számára, akár védelmez, akár büntet; s mivelhogy a törvény előtt
minden polgár egyenlő, tehát minden polgár egyformán alkalmazható minden
közhivatalra, állásra és méltóságra, erényeik és képességeik különbözőségén
kívül egyéb különbséget nem ismerve.
VII. Vád alá helyezni, letartóztatni s fogva tartani bárkit is csak a törvény
által meghatározott esetekben s a törvény által előírt formák között lehet.
Mindenki büntetendő, aki önkényes rendelkezéseket szorgalmaz, kiad, végrehajt
vagy végrehajtat; viszont minden polgárnak, akit a törvény értelmében
megidéznek vagy őrizetbe vesznek, haladéktalanul engedelmeskednie kell - s ha
ellenállást tanúsít, bűnösnek vallja magát vele.
VIII. A törvény csak szigorúan és nyilvánvalóan szükséges büntetési tételeket
állapít meg, s büntetéssel sújtani senkit másként nem lehet, mint a
bűncselekmény elkövetése előtt meghozott és kihirdetett, valamint
szabályszerűen alkalmazott törvény értelmében.
IX. Mindaddig, amíg bűnössé nem nyilvánítják, minden ember ártatlannak
vélelmezendő. Ha tehát letartóztatása mégis elkerülhetetlenné válik, a
törvénynek szigorúan meg kell torolnia minden olyan keményebb rendszabályt,
amelyet a szökés megakadályozásának szükségessége nem indokol.
X. Senkit meggyőződése, vallási s egyéb nézetei miatt háborgatni nem szabad,
feltéve, hogy e meggyőződés s e nézetek megnyilvánulása a törvényes rendet
nem sérti.
XI. A gondolatok és vélemények szabad közlése az embernek egyik legértékesebb
joga; ennélfogva minden polgár szabadon szólhat, írhat s nyomtathat ki
bármit, felelősséggel tartozván viszont e szabadsággal való visszaélésért a
törvény által meghatározott esetekben.
XII. Az ember és a polgár jogainak biztosítása karhatalom fenntartását teszi
szükségessé; e karhatalomnak tehát az összesség hasznára kell szolgálnia, nem
pedig azoknak külön céljaira, akiknek személyére e karhatalom rábízatik.
XIII. A karhatalom és a közigazgatás költségeinek fedezésére
nélkülözhetetlenül szükséges mindenkinek közös hozzájárulása; s e
hozzájárulást, kinek-kinek képessége szerint, a polgárok összessége közt
egyenlően kell elosztani.
XIV. A polgároknak saját személyükben vagy képviselők útján joguk van e közös
hozzájárulás szükségszerűségét megállapítani s azt szabadon megszavazni,
valamint felhasználását nyomon követni, s meghatározni mennyiségét, alapját,
elosztását, behajtását és időtartamát.
XV. A társadalomnak joga van a közigazgatás minden tisztviselőjét számadásra
vonni.
XVI. Az olyan társadalomnak, amelyből e jogok biztosítékai hiányoznak, s ahol
a törvényhozó és a végrehajtó hatalom szétválasztását nem hajtották végre,
semmiféle alkotmánya nincs.
XVII. Tulajdonától - lévén a tulajdonjog szent és sérthetetlen - senki meg
nem fosztható, legfeljebb csakis oly esetekben, amikor ezt a közösség
érdekéből fakadó nyilvánvaló és törvényes úton megállapított szükségesség
követeli meg - ám ekkor is csak igazságos és előzetes kártalanítás fejében.

                                                     [Az emberiség krónikája]