Közel két évszázados múltra tekinthet vissza a modern ipar és a művészet mind szorosabbá váló együttműködése, amelynek révén kialakult a ma designként ismert tervezőtevékenység. Így történt ez hazánkban is. Az első gyári tervezők még jobbára kézművesek voltak, a kiegyezés korától azonban mind nagyobb számban veszik ki részüket ebből a munkából egyrészt a műszaki szakemberek (technikusok, mérnökök, konstruktőrök), majd az iparművészképzés fokozatos korszerűsödésével egyre több diplomás alkotó kapcsolódik be a gyári termelőtevékenységbe. Ma már a formatervezés az élet minden szektorában polgárjogot nyert: az esztétikus és praktikus használati tárgy iránti természetes igény mind a gyártóknál, mind a fogyasztóknál megfigyelhető.  Ami leírva magától értetődőnek látszik, ahhoz nem könnyű út vezetett. Ezt az ellentmondásoktól sem mentes folyamatot, pontosabban ennek - a design érvényesüléséért folytatott küzdelemnek - a legérdekesebb és a legértékesebb produktumait mutatja be könyvünk. Benne a magyar ipar több mint száz reprezentatív alkotása sorakozik egymás után időrendben, szép színes fotókon és tárgyszerű-érdekes elemzések kíséretében. A legrégibb emlék a herendi Viktória-készlet 1851-ből, a legfrissebb a metró új vonalához készülő egyik állomás látványterve tavalyról; a kettő között pedig mozdonyok és autóbuszok, ülőgarnitúrák és könyvszekrények, bútorok és lámpák, elektromos készülékek és műszaki berendezések, könyvek és plakátok sora. És stilárisan is mekkora a távolság! A Parlament miniszterelnöki dolgozószobájának zománcbetétes faragott berendezésétől az áramvonalas Ganz motorvonaton át Ekker Dezsőnek az Alessi cég pályázatára tervezett ezüst teáskészletéig. Az így kirajzolódó ív nem pusztán egy szakma - a formatervezés - hazai fejlődését illusztrálja; közben - ami ennél sokkal fontosabb - olyan értékekkel szembesülünk, amelyekre joggal lehetünk büszkék, és amelyek tudatosítására alighanem ez a könyv vállalkozik először. Ami leírva magától értetődőnek látszik, ahhoz nem könnyű út vezetett. Ezt az ellentmondásoktól sem mentes folyamatot, pontosabban ennek - a design érvényesüléséért folytatott küzdelemnek - a legérdekesebb és a legértékesebb produktumait mutatja be könyvünk. Benne a magyar ipar több mint száz reprezentatív alkotása sorakozik egymás után időrendben, szép színes fotókon és tárgyszerű-érdekes elemzések kíséretében. A legrégibb emlék a herendi Viktória-készlet 1851-ből, a legfrissebb a metró új vonalához készülő egyik állomás látványterve tavalyról; a kettő között pedig mozdonyok és autóbuszok, ülőgarnitúrák és könyvszekrények, bútorok és lámpák, elektromos készülékek és műszaki berendezések, könyvek és plakátok sora. És stilárisan is mekkora a távolság! A Parlament miniszterelnöki dolgozószobájának zománcbetétes faragott berendezésétől az áramvonalas Ganz motorvonaton át Ekker Dezsőnek az Alessi cég pályázatára tervezett ezüst teáskészletéig. Az így kirajzolódó ív nem pusztán egy szakma - a formatervezés - hazai fejlődését illusztrálja; közben - ami ennél sokkal fontosabb - olyan értékekkel szembesülünk, amelyekre joggal lehetünk büszkék, és amelyek tudatosítására alighanem ez a könyv vállalkozik először.