Kosztolányi 1921-ben írt történelmi regénye a hatalommal párosult dilettantizmusnak, a tébolyig fokozódó, de tartalmatlan művészi nyugtalanságnak és a mondanivaló nélküli kifejezés kényszerének lélegzetelállítóan izgalmas rajza. Nero, a véres költő, akinek alakjában sajátosan keveredik nagyság és téboly, megindító dilettantizmus és véres erőszakosság, féltékenységében és őrjöngésében sorban megöli barátait, vetélytársait, feleségét, anyját, és végül mesterét, Senecát is. De képtelen az alkotásra: uralkodása alatt széthull a birodalom, felüti fejét az anarchia, s már senki sem érezheti magát biztonságban.Az író Nero korának történéseiben és díszleteiben a saját korát festette le, a császár alakjában s a "véresen-fájó dilettantizmus" drámájában hatalom és művészet viszonyának kérdéseit vizsgálja mély pszichológiai megértéssel és kaján iróniával.