Az elmúlt évtizedek során a közgazdaságtanban kisebbfajta módszertani forradalom zajlott le, amely egyaránt befolyásolta e tudomány nyelvezetét és fogalmi eszköztárát, és amelynek köszönhetően a játékelmélet által alkalmazott módszerek a tudományág homlokterébe kerültek. Ma már nincs szűkebb részterülete a közgadaságtannak (vagy a hozzá kapcsolódó olyan tudományterületeknek, mint például a pénzügy, a számvitel, a merketing vagy a politikatudomány), amelyban a Nash-egyensúly fogalmának ismerete ne lenne alapvető fontosságú az újabb keletű tanulmányok megértéséhez. David Kreps oly módon tekinti át a játékelmélet eszköztárát és az ennek segítségével megválaszolható, illetve megválaszolhatatlan kérdéseket, hogy még abban az esetben is világos képet kaphassunk róluk, ha ez idáig nem követtük figyelemmel az említett játékelméleti forradalmat. A szerző mindvégig kerüli a formális definíciókat, előnyben részesíti a példákat és a szemléltető ábrákat.