Szigeti Csaba könyve a nemzetközi költészetkutatás jól ismert, bár hazánkban meglehetősen háttérbe szorult területéről, a strofikáról szól. A versszakokon belül csak azt a - számottevő - részt vizsgálja, melyet az úgynevezett kéttömbű versszakok alkotnak. E strófaszerkesztési mód az érett és késő középkorban először a trubadúrköltészetben jelent meg, idővel azonban az egész európai - és benne a magyar - költészet köznyelvévé vált. Az értekezés egyszerre kézikönyv és antológia. Első része inkább elméleti, a második inkább történeti jellegű. Helyet kap a kötetben a másfél évszázados magyar kezdeteket rögzítő Legelső Versszakok Antológiája is, e tanulságos és gyönyörű költői olvasmány.