Kolozsi Béla írásai sajátos, szívmeleg világba kalauzolják az olvasót. Színészek, muzsikusok, táncosok, énekesek csodálatos és ugyanakkor kihívásokkal teli életébe vezet bennünket, hogy megtapasztaljuk a művészet lassan elfeledett értékeit, minőségét. S miközben életek sejlenek fel a sorok mögött, a szerző észrevétlenül, de biztos ecsetvonásokkal felfesti a magyar film- és színházművészet összefüggéseit, s szerepek, darabok sokaságán át vezeti olvasóját a Művészhez.    Ezek az írások dédelgetnek, simogatnak, s ami a legfontosabb: szeretnek… Kolozsi Béla a szeretet nyelvén szólt mindenkihez, kedvességgel, megértéssel fordult az Emberhez, mert tisztelte annak egyediségét és megismételhetetlenségét. Tisztelt és szeretett, s mindeközben rendíthetetlen igazságérzete nem tűrte az igazságtalanságot, a meghurcoltatást, az alaptalan vádakat. Főként ha ezt múzsáival tették… Az életről, életekről vallanak ezek az írások: kezdésről, majd újrakezdésről, szenvedésről és sikerekről, bukásról és feladásról – és mindenekelőtt tisztességről és szeretetről.Vincze Ferenc