Születésem órájában két műsort szórt az éterbe a Magyar Rádió. A Budapest I. (a Kossuth elődje) egy irodalomtörténész előadását sugározta Krúdy Gyuláról. Ezzel párhuzamosan a Budapest II. (később Petőfi) programján egy ankét hangzott el a magyar filmgyártásról. Mindez csütörtökön, este hat után, 1947. március 6-án.
  Vannak az életben pillanatok, amelyeknek jelentőségével csak évek, évtizedek múlva jövünk tisztába. Ilyen csillagos órákat éltem át 1971 késő őszén. Akkor láttam a Puskin moziban Huszárik Zoltán Szindbádját. gyógyíthatatlan bolondja voltam már a mozinak, de ez a film lenyűgözött, elkápráztatott. Nem is akkor, hanem később, folyamatosan, amikor újra és újra megnéztem.
  Tízegynéhány év múltán antikváriumi sétáim során egy alkalommal sokáig ácsorogtam a fölém magasodó polcsor előtt. Egy Krúdy-kötetet szorongattam.(...)
  Akkor lettem szenvedélyes olvasóból - gyűjtő.
  Aztán megint eltelt jó néhány esztendő, míg az első Krúdyról szóló írásom megjelent.
  A 21 tanulmány vagy inkább esszé leginkább oknyomozás. Többen kérik számon rajta, miért késlekedek az olyannyira hiányzó Krúdy monográfiával. Nos, szerintem előbb a filológiában kell rendet teremteni, tisztázni az eddig felderítetlen, homályos foltokat. S ha lehet, akkor legalább olyan olvasmányos, már-már szórakoztató módon, mint itt, ebben a kötetben. A 21 tanulmány vagy inkább esszé leginkább oknyomozás. Többen kérik számon rajta, miért késlekedek az olyannyira hiányzó Krúdy monográfiával. Nos, szerintem előbb a filológiában kell rendet teremteni, tisztázni az eddig felderítetlen, homályos foltokat. S ha lehet, akkor legalább olyan olvasmányos, már-már szórakoztató módon, mint itt, ebben a kötetben.