Egy életút, a nyolcvanadik születésnap mérföldkövénél. Emlékezés, a főszereplőé és a tanúké. De mennyire nem illik ez a "főszereplő" titulus Schweitzer József főrabbira! Nem rá szabták. Szolgál és szolgált egész életében, s csak annyiban szerepelt, amennyiben ezt ama szolgálat megkövetelte.  
 Schweitzer József a Pulitzer-emlékdíjas újságírót, Kertész Pétert vezette végig az életén, gyermekkorától napjainkig. A kötetben nem csak ő vall önmagáról, jeles kortársai is vallanak róla. Készséggel eleget tettek a kérésnek. A szerző így ír erről a kötet előszavában: " ...ímhol egy zsidó, akit (majdnem) mindenki elfogad, tisztel, szeret, határon innen és túl, legyen az illető rabbi (neológ, lubavicsi, reform), kántor, író, történész, filozófus, ügyvezető igazgató, fotóművész judaisztika professzor, bankár, köztársasági elnök vagy valamely keresztény egyház püspöke... nem csupán a tisztes kort megélt kortársat köszöntötték számosan az ilyenkor szokásos módon, hanem sokkal inkább egy olyan - az ő megfogalmazásában - gyakorló rabbit, aki magától értetődően vallja magyarnak magát, mentes minden manírtól, papi kivagyiságtól, és elkötelezett híve a keresztény-zsidó párbeszédnek... Schweitzer József a magyarországi zsidóság legavatottabb szószólója. Műveltsége, közvetlensége, derűje, mindenki számára hozzáférhető bölcsessége egyfajta nemzeti kincs."  
 Róla szól tehát e kötet, a - Glatz Ferenc akadémikus szavaival - tudós rabbiról, a zsidó történelem, a rabbinikus hagyomány kutatójáról, a nyitott, a közösség minden emberi-lelki konfliktusával közvetlenül foglalkozó lelkipásztorról, a főpapról, egy magyar emberről. Az emberről. Róla szól tehát e kötet, a - Glatz Ferenc akadémikus szavaival - tudós rabbiról, a zsidó történelem, a rabbinikus hagyomány kutatójáról, a nyitott, a közösség minden emberi-lelki konfliktusával közvetlenül foglalkozó lelkipásztorról, a főpapról, egy magyar emberről. Az emberről.