A nyugati magyar irodalom '56-os nemzedékének egyik kiemelkedő alakja, Ferdinandy György életművének szentelt monográfia arra vállalkozik, hogy a francia, spanyol és magyar nyelven egyaránt publikáló szerző magyar nyelvű munkásságát kísérelje meg értelmezni.A legfontosabb feladat az, hogy az interjúiban önmagát magányos emberként meghatározó és művei hőséül többnyire az idegenség érzésével küzdő hősöket választó prózaíró mind a magyarországi, mind a nyugati magyar irodalom felől nézve különállással jellemezhető munkásságának lehetséges helyét igyekezzünk megtalálni.