A szerző műve, a zeneesztétikai irodalom legtöbb vitát kiváltó alkotása, amelynek alapvető tézisei mind a mai napig megosztják a zenei műértők és műkedvelők táborát. Hanslick a "zenei szépségben" olyan minőséget igyekezett megragadni, amellyel a zenei műalkotások nem a befogadó lelki tartalmainak, nem a fogalmi nyelvnek, és nem is a természetutánzás eszméjének köszönhetően rendelkeznek, hanem saját egyedi "hangozva mozgó formáik" révén.