Portrék
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
A gyűjtemény a volt Debreceni Egyetemi rektorok, prorektorok, professzorok, tanárok arcképeit, hivatalos portréit őrzi.
Böngészés
Portrék Tárgyszó szerinti böngészés "Professzorok, tanárok arcképei"
Megjelenítve 1 - 10 (Összesen 10)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető haraszti Bernolák Nándor arcképe(2012-01-31T10:53:25Z)Bernolák Nándor (Radvány, 1880. okt. 2. – Budapest, 1951. aug. 8.): politikus, miniszter, jogász, egyetemi tanár. A jogot Budapesten, Berlinben és Kolozsvárott végezte, de hosszabb időt töltött a nápolyi, turini, római és párizsi egyetemeken is. 1908-ban a kassai jogakadémia tanárává nevezték ki. 1913-ban kassai ítélőtáblai bíró volt, 1914-től a Debreceni Egyetemen a büntetőjog tanára. 1915-16-ban az egyetem rektora. 1917-18-ban a Jog- és államtudományi Kar dékánja. Az 1920-22-i nemzetgyűlésen, mint Debrecen képviselőjét keresztény nemzeti programmal választották meg. Az első Bethlen-kormányban népjóléti és munkaügyi miniszter 1921 április 14-től 1922 június 16-ig. 1922-től Budapesten ügyvéd, egyetemi magántanár.Tétel Szabadon hozzáférhető Kenézy Gyula arcképe(2012-01-31T10:53:32Z)Kenézy Gyula, simándi (Hajdúszoboszló, 1860. jan. 4. – Debrecen, 1931. nov. 26.): szülész-nőgyógyász orvos, egyetemi tanár. 1885-től debreceni tisztiorvos, 1893-tól kórházi igazgató főorvos. 1896-ban a debreceni bábaképző intézet, később a gyermekmenhely igazgatója. 1915-től tevékenyen részt vett a Debreceni Egyetem klinikáinak tervezésében és építésében. Kidolgozta az egyetem szervezeti felépítését. 1914-től a szülészet, nőgyógyászat nyilvános rendes tanára Debrecenben, majd 1916-tól a szülészeti és nőgyógyászati klinika igazgatója. 1918-19-ben az Orvostudományi Kar dékánja. 1919-20-ban az egyetem rektora. 1930-ban nyugdíjazták.Tétel Szabadon hozzáférhető Kiss Ferenc arcképeKiss Ferenc (Kenderes, 1862. dec. 7. – Debrecen, 1948. ápr. 9.): református lelkész, egyetemi tanár. A teológiát Debrecenben, 1886-tól Bécsben végezte. Hazatérése után több helyen volt segédlelkész, 1893-tól Földesen, 1899-től Püspökladányban lelkész. 1911-ben az alsószabolcs-hajdúvidéki református egyházmegye esperese lett, 1914–32-ig a Debreceni Egyetem Hittudományi Karán a lelkipásztorkodástan nyilvános rendes tanára, az egyetem első rektora az 1914-15-i tanévben. 1933-tól Budapesten élt. Ő alapította a hajdúböszörményi és nyíregyházi református Kálvineumot és az Országos Református Szeretetszövetséget. 1920–22-ben kisgazdapárti programmal nemzetgyűlési képviselő. Széles körű teológiai irodalmi munkásságot fejtett ki.Tétel Szabadon hozzáférhető Kiss Géza arcképe(2012-01-31T10:53:11Z)Kiss Géza (Nagyszeben, 1882. ápr. 26. – 1970. jan. 11): római jogász. Kiss Mór (1857-1945) fia, a magyar jogi oktatás prominens alakja. A kolozsvári piarista főgimnáziumban tanult, 1903-ban Kolozsvárott szerzett sub auspiciis regis jogi doktorátust, 1907-ben pedig magántanári címet római jogból. 1906-tól 1914-ig a Nagyváradi Jogakadémia professzora. 1914 és 1918 között a Debreceni Egyetemen a római jog oktatója. Itt az 1918-19-es tanévben az egyetem rektora, majd a Tanácsköztársasággal szimpatizáló magatartása miatt emigrálnia kellett. Kolozsvárra került, s itt bekapcsolódott a román liberális politikába. 1932-ig képviselő, illetve szenátor, azután 1940-ig kolozsvári ügyvéd. 1944 végén a román kormány nemzetiségi államtitkára, 1945-1953 között a Bolyai Egyetemen a római jog professzora. Számos jogi tanulmány szerzője, öregkorában latinból fordít, verses műveket is. Sírja a házsongárdi temető lutheránus kertjében van.Tétel Szabadon hozzáférhető Láng Nándor arcképe(2012-01-31T10:53:21Z)Láng Nándor (Deliblát, 1871. jan. 3. – Budapest 1952. márc. 17.): régész, egyetemi tanár, az MTA tagja. 1894-ben latin-görög szakos tanári oklevelet szerzett. 1894–95-ben ösztöndíjjal Párizsban töltött egy évet, ahol régészeti tanulmányokat folytatott. Tizenhárom évi középiskolai tanári működés után 1908-ban a budapesti egyetemen az archeológia magántanára lett. 1905–1914 között az Egyetemes Philologiai Közlöny szerkesztője, 1914-től 1932-ig, nyugalomba vonulásáig a Debreceni Egyetemen latinprofesszor. Az 1916-1917-es tanévben az egyetem rektora. 1942-ben Rómer Flóris-éremmel tüntették ki. 1940-ig elnöke volt a Budapesti Philologiai Társaságnak. Számos régészeti, művészettörténeti és klasszika-filológiai cikke folyóiratokban jelent meg. Több tanulmánya foglalkozik az aquincumi emlékekkel és a Jupiter Dolichenus-kultusz emlékeivel.Tétel Szabadon hozzáférhető Tétel Szabadon hozzáférhető Pokoly József arcképe(2012-01-31T10:53:18Z)Pokoly József (Őr, 1866. dec. 6. – Hajdúsámson, 1933. jún. 6.): református teológus, egyháztörténész, egyetemi tanár. Főiskolai tanulmányainak befejezése után 1889-től Tisza Lajost, Tisza Kálmán legifjabb fiát nevelte, közben elvégezte a jogot. 1894-től Geszten pap, 1895-től 1912-ig a Kolozsvári Akadémián az egyháztörténet és egyházjog tanára. 1912-ben a debreceni főiskolára nevezték ki, majd 1914-ben az akkor felállított Debreceni Egyetemen az egyetemes történet tanára. 1922-ben a Hittudományi Karon az egyháztörténet tanára lett. 1920–21-ben rektor. A debreceni Tisza István Tudományos Társaság egyik alapítója. 1927-től 1930-ig felsőházi tag. 1930-ban nyugdíjba vonult. Sok egyháztörténeti vonatkozású cikke és tanulmánya jelent meg.Tétel Szabadon hozzáférhető Sass Béla arcképe(2012-01-31T10:53:07Z)Sass Béla (Albis, 1865. jan. 20. – Debrecen, 1928. jan. 19.): református teológus, egyházi író, egyetemi tanár. Iskoláit Debrecenben és Berlinben végezte, 1889-ben Debrecenben gimnáziumi tanár, 1890-től a Teológiai Akadémia tanára, 1898–1900 között a Debreczeni Protestáns Lapok szerkesztője, 1914-től a Debreceni Egyetem református Hittudományi Karán az ószövetségi szentírás-magyarázat nyilvános rendes tanára. Az 1921-1922-es tanévben az egyetem rektora.Tétel Szabadon hozzáférhető simai Erdős József arcképe(2012-01-31T10:53:14Z)Erdős József (Szatmárnémeti, 1856. aug. 31. – Debrecen, 1946. dec. 12.): református lelkész, egyetemi tanár. A teológiát Debrecenben és Bécsben végezte, itt szerzett teológiai doktori oklevelet. 1880-tól Debrecenben, 1881-től Pancsován volt segédlelkész, majd 1884-től Újsóvén lelkész. 1888-tól 1914-ig a debreceni református teológián az Újszövetség rendes tanára. 1914-től a Debreceni Egyetem Hittudományi Karán az újszövetségi tudományok nyilvános rendes tanára. 1928-ban vonult nyugdíjba. Számos bibliai tárgyú művet írt. Lefordította a Heidelbergi Kátét (Lugos, 1884), amely 1884 óta 21 kiadásban jelent meg.Tétel Szabadon hozzáférhető Teghze Gyula arcképe(2012-01-31T10:53:28Z)Teghze Gyula (Szatmárnémati, 1867. ápr. 13. – Budapest, 1939. nov. 12.): jogász, egyetemi tanár. Hazai jogi tanulmányok után a kecskeméti jogakadémia tanára (1895–1910, büntetőjog). 1904-ben a budapesti egyetem magántanára jog- és állambölcselet tárgyakból, 1910-től a debreceni jogakadémián tanár, 1914-től 1937-ig a Debreceni Egyetem nyilvános rendes tanára, a jogbölcselet és a nemzetközi jog professzora. Az 1922-1923-as tanévben az egyetem rektora.