Az idősebb férfiak leggyakoribb urológiai betegsége a benignus prosztata hiperplázia (BPH). A BPH rizikó faktorai a prosztata volumen, az életkor és a PSA-szint. A BPH kialakulását elsősorban az életkor és a hormonális változások határozzák meg. Napjainkban a BPH hátterében álló molekuláris mechanizmusok tanulmányozása során előtérbe kerültek a különböző peptid hormonok és azok receptorainak expressziós vizsgálatai. Ezen peptid hormonok illetve receptoraik különböző mértékben expresszálódhatnak egyes benignus és malignus betegségek során, lehetőséget teremtve mindezzel a célzott daganatterápia megvalósítására (1-13). Az 1990-es években Eri LM és munkatársai (14) széleskörű tanulmányokat folytattak a BPH Luteinizáló hormon – releasing hormon (LHRH) agonista analógokkal történő kezelésében. Ezen tanulmányok azt mutatták, hogy a BPH LHRH agonistával történő kezelésének hatásaként, a tesztoszteron szint jelentősen (kasztrációs szintre) lecsökken az alsó húgyúti tünetek (LUTS) javulása azonban csekély mértékű. Az újabb kisérleti eredmények és szemlélet szerint az LHRH antagonista analógok lehetnek a lehetséges új gyógyszermolekulák a BPH illetve a prosztata karcinóma kezelésében.

Benign prostatic hyperplasia (also known as BPH, nodular hyperplasia, and benign prostatic hypertrophy) is a very common condition affecting adult men. Primary risk factors for BPH include prostate volume and PSA values. The development of BPH is determined by aging and changing hormone levels. Nonetheless, the etiology of BPH is far from being completely understood, despite the great efforts made by molecular and clinical researchers. Most of the present research studies focused on the measurement of the expression of peptide hormones and peptide hormone receptors in BPH. These peptide hormones and peptide hormone receptors might be expressed on different levels in malignant and benign diseases to provide the opportunity for targeted therapy (1-13). Earlier, only the LHRH–R–I was isolated as a functional receptor in human tissues In human malignant and benign tissues the LHRH receptors might be expressed in different transcript forms (12-13) .Two splice variants of the LHRH–R–I (LHRH–R–I Sb1), termed Sb2 and Sb3 have been identified recently. The shorter transcript Sb3 contains a 220 bp deletion in exon 2, the other splice variant, Sb2 carries a shorter deletion of 128 bp. Expression of LHRH–R–I has been demonstrated in normal and malignant tissues by several groups. However, specific primers werenot designed for the full length LHRH–R–I gene and the antibodies used were not specific enough...