A klasszika virágai - vagyis a versgyűjtemények. A virágmetaforika nem véletlen: a görög anthología szó válogatott virágokat, virágcsokrot jelent. Amit ez a szó jelölni kíván, az a versgyűjtemény - akár egy szerző verseskötetéről legyen is szó, akár (mint manapság leginkább) több szerzőéről (lásd: antológia). Ebben a könyvben az előbbi értelemben vett versgyűjteményekről lesz majd szó, a magyar klasszika, vagyis nagyjából a 18/19. század fordulójának olyan jelenségeiről, amelyeket koncepciózusan, vagy az alcímben megadott fogalmak által tematizáltan, még nem tárgyalt irodalomtörténeti elbeszélés. Az alcím elemei (anthología, praetexta, narratíva) valahogyan mind a versgyűjtemény olvasásához kapcsolódnak, a könyv legfontosabb és legjellemzőbb szempontjait jelölve meg. A könyv a versgyűjteményeket olvasva kísérletet tesz a peritextuális szerzői retorika, illetve a peritextusok és a gyűjtemények szövegének együttese révén létrejövő olvasási szerződések vizsgálatára, egy lehetséges versgyűjteményi diszkurzus elbeszélésével együtt.