A nyomelemek fitoplankton fajok növekedésére gyakorolt hatása már régóta az érdeklődés középpontjában áll. Más tápanyagok hasznosíthatóságára gyakorolt hatásuk, felvételük, ill. a sejtekben történő felhalmozódásuk vizsgálata természet-, és környezetvédelmi szempontból is igen jelentős. Munkánk során a cink Monoraphidium pusillum és Monoraphidium griffithi növekedésére, sejtmorfológiájára és enzimaktivitására gyakorolt hatását vizsgáltuk különböző (0-160 mg×L-1) cink-koncentrációk mellett. A kísérletek során vizsgált Monoraphidium fajok igen magas (10 mg×L-1 - 40 mg×L-1) cinkkoncentrációval terhelt tenyészetekben is életben maradtak, bár a tenyészetek növekedése már 40 mg×L-1 cinkkoncentráció esetén jelentősen lecsökken. Míg a M. pusillum tenyészetekben a növekvő cinkkoncentrációval arányosan egyre nő a morfológiailag megváltozott sejtek aránya, addig a M. griffithii tenyészetekben a deformálódott sejtek aránya jóval kevesebb, mint a M. pusillum tenyészetekében. A cink mennyiségének emelkedésével mindkét faj esetében fokozódik a lipid-peroxidáció a sejtekben. A M. pusillum tenyészetek esetében a 20 mg×L-1 cinkkel kezelt tenyészetekben a legnagyobb az oldatból eltávolított cink mennyisége (66%). A M. griffithii tenyészetekben a 10 mg×L-1 cinkkezelt tenyészetekben volt a legmagasabb a megkötött és/vagy felvett cink koncentrációja (87%). Az általunk vizsgált két Monoraphidium faj magas cink-tűrőképességük, ill. cink-eltávolító képességük miatt a továbbiakban bioremediációs kísérletek alanyai lehetnek. A továbbiakban szeretnénk a vizsgálatokat más fémekre – mind mikroelemek, mind pedig nehézfémek – is kiterjeszteni, ezzel is növelve az adott izolátumok ökológiai és/vagy biotechnológiai használhatóságáról való ismereteinket.