Az értekezés három részből áll, melyek tárgyát öt forrás képezi: három főúri számadás, egy királyi kincsjegyzék, továbbá egy püspöki végrendelet. A forrásokból jellegüknél fogva legnagyobb mennyiségben a magyar nagyúri és királyi udvar anyagi kultúrájáról szerezhetünk ismereteket, viszont jó néhány olyan bejegyzés található bennük, melyeknek politikai vonatkozása van (ezek közül nem egy az országos közügyek szempontjából fontos), a dolgozat ezen utóbbi, rendkívül értékes adatokból indul ki. Mindenekelőtt azt igyekeztem vizsgálni mindhárom részben, hogy milyen (politikai) kapcsolat fűzte a forrásokban felbukkanó, vezető funkciót betöltő, magas társadalmi állású személyeket azokhoz (főrangúakhoz, illetve az uralkodóhoz), akiknek utasítására az adott kútfőt megírták, illetve akikhez az elsősorban kapcsolható. Az első fejezet címe Három számadás a Nádasdy-levéltárból. Kiindulópontul főurak saját maguk, illetve udvaruk szükségleteire fordított pénzkiadásairól készített számadások szolgáltak. A legrégibb, 1459. évi számadásban, mely minden valószínűség szerint Rozgonyi Sebestyén erdélyi vajda főleg élelmiszerre fordított kiadásait tartalmazza, az akkori Mátyás király elleni főúri lázadás történetéhez is találunk információkat. Ezek kapcsán összegyűjtöttem Rozgonyinak s a forrásban szintén előforduló Kanizsai Lászlónak az eseményekben vitt szerepéről szóló adatokat. Rozgonyi és Kanizsai a Hunyadi-ház szövetségese, igen fontos és kitartó híve volt, ezt a dolgozat jó néhány adattal bizonyítja. A második, 1516. évi forrással kapcsolatban arról szóltam, miért lehet azt nagy valószínűséggel Kanizsai Lászlóhoz kötni (nem azonos az 1459. évi számadásban említett főúrral): részben a benne felbukkanó, ismert köznemesi nevet viselő személyek miatt. A harmadik számadás minden valószínűség szerint nem más, mint egy budai vegyeskereskedő számlája a Kanizsai László számára szállított árukról 1524-ből. A második fejezet címe Forrás a magyar királyi kincsek történetéhez 1521-ből. Rendkívül ritka és nagyon fontos forrással, királyi kincsekről készült leltárral kapcsolatban, mely nem sokkal Habsburg Mária koronázása előtt készült, szólok arról, hogy milyen kapcsolatok fűzték az ország három vezető politikusát egymáshoz és a királynéhoz, továbbá arról, hogy a három közül kettő milyen szerepet játszott II. Lajos és Mária házasságának tető alá hozásában. Ennek során fontos belpolitikai ügyeket érintek. Ez a három nagyúr: Gosztonyi János, Bornemissza János és Sárkány Ambrus. A harmadik fejezet címe Szentlászlói Túz Osvát zágrábi püspök végrendelete 1499-ből. Túz Osvát, ha hihetünk adatainknak, 1438-ban született, meglehetősen jelentéktelen Somogy megyei nemesi családban. Egyik közeli rokona, Túz János magas rangú familiárisként szolgálta Hunyadi Jánost, majd Mátyás király idején zászlósúri méltóságokat betöltve az arisztokrácia soraiba, az ország legbefolyásosabb politikusai közé emelkedett. Nem tudjuk, hogy ő és Túz Osvát hogyan voltak rokonok, mindenesetre utóbbi neki köszönhette, hogy 1466-ban őt, az akkor veszprémi egyházmegyei klerikust nevezték ki zágrábi püspökké. Ekként az ország egyik leggazdagabb egyházmegyéjét kormányozta 1499 áprilisában bekövetkezett haláláig. Testamentumában (melyet Tkalčić publikált) hatalmas mennyiségű pénzről és értéktárgyról rendelkezik. A fejezet a végrendelet végrehajtásáról és politikai hátteréről szól, a püspök és a dokumentumban szereplő nagyurak kapcsolatáról. Ami a végrehajtást illeti, kevés adatunk van róla, de ezek azt mutatják, hogy az ország vezetői igyekeztek a püspök rendelkezéseinek megfelelően, vagy legalábbis azok szellemében eljárni. A dolgozat legfontosabb eredményei között megemlítendők az első két fejezetben kiindulópontnak tekintett négy forrás közlése, továbbá a végrendelet gyakorlatilag teljes ismertetése. The dissertation consists of three chapters, the topics of which are based on five sources: three lists of aristocrats’ expenses, an inventory of pieces of royal treasure and a bishop’s will. One can get pieces of information primarily on the material culture of late medieval Hungarian royal and aristocratic courts from the five documents, but there are some notes of (sometimes national) political importance in them as well, the dissertation is based on these latter ones, which are highly valuable. First and foremost, in all the chapters I examined the relations between those influential persons whose names we find in the five sources and those (great lords and the King) who gave the order to write down the sources and with whom the documents can be connected respectively. The title of the first chapter is Three Expenses Lists from the Nádasdy Archives. The subject of the chapter is based on lists of expenses paid by aristocrats for the needs of their courts and themselves. In the oldest (1459) source, which must contain mainly the food expenses of Sebestyén Rozgonyi, voivode (more or less the viceroy) of Transylvania, pieces of information are findable on the history of the well-known and very important rebellion of some lords against King Matthias Hunyadi. As a consequence of this, I collected the facts of Rozgonyi’s and another aristocrat László Kanizsai’s (he is mentioned in the list too) part taken in the events. Rozgonyi and Kanizsai were two of the Hunyadi dynasty’s most important and faithful followers, I enumerated the pieces of evidence of this in the dissertation. As for the second list, from 1516, I showed why it can be connected with László Kanizsai (he is not identical to the lord of the same name mentioned in the 1459 source): partly because of the persons found in it, bearing names of lesser noble families influential at local level, in their own counties. The third list must be a receipt of a Buda general merchant, containing the items of goods delivered for László Kanizsai in 1524. The title of the second chapter is A Source on the History of Hungarian Royal Treasure from 1521. In connection with a very important and uncommon source, a list of pieces of Hungarian royal treasure, dating from not long before the coronation of Queen Mary of Habsburg, the chapter is about Hungary’s three well-known leading politicians of that time, about their relations with the Habsburgs, the Queen and each other, about the role of two of them played in the case of King Louis II and Mary’s marriage, in narrating which, significant details of home affairs are described. These three dignitaries are: János Gosztonyi, János Bornemissza, and Ambrus Sárkány. The title of the third chapter is Osvát Túz of Szentlászló, Bishop of Zagreb’s Will from 1499. Osvát Túz was born perhaps in 1438. His family was a noble one but of little wealth and importance. They lived in Somogy county. His close relative, János Túz, joined János Hunyadi’s familia and held significant offices. Under King Matthias’s reign he became an aristocrat and one of the most influential dignitaries of the kingdom. It is unknown for us how János and Osvát Túz can be connected on the family tree. János was the person who helped the other, who was a cleric of the Veszprém diocese at that time, to be appointed as bishop of Zagreb in 1466. As this, he governed one of the richest bishoprics of the realm until his death in April 1499. In the will (it was published by Tkalčić), he made decision on enormous amounts of money and treasure. The chapter deals with the fulfilment and the political background of the testament, the relations between the bishop and the great lords mentioned in it. We know few facts of the fulfilment of the will but these show that the country’s leaders endeavoured to follow its instructions or its inner meaning at least. The publication of the four documents considered as starting points in the first two chapters in addition to the full description of the testament in the third chapter, are two of the most important accomplishments of the dissertation.