A módszertani bevezetőt történeti bevezetés követi, mely kieme-li, hogy a debreceni jogászképzés évszázados múlttal rendelkezik. Ismerteti annak szakaszait (1742: természetjog és római jog előadása a Református Kollégiumban, 1800: első jogi tanszék, 1849: Szoboszlai-féle jogakadémia, 1860: debreceni jogakadé-mia, 1893: önálló dékáni hivatal), valamint a karrá szerveződés körülményeit (Sz. Kun Béla szerepe). A disszertáció első része a jogi kar 14 tanszékének történetét mutatja be, külön-külön fejezetet biztosítva mindegyiknek. (1. Római jog, 2. Jogtörténet, 3. Egyházjog, 4. Közjog, 5. Politika, 6. Közigazgatási- és pénzügyi jog, 7. Magyar és osztrák ma-gánjog, 8. Kereskedelmi- és váltójog, 9. Perjog, 10. Közgazda-ságtan, 11. Statisztika, 12. Jogbölcselet és nemzetközi jog, 13. Büntetőjog, 14. Kisebbségjogi Intézet.) A második rész négy fejezete a joghallgatói társadalom jel-legét vizsgálja meg, különös tekintettel annak statisztikai jel-lemzőire (pl. létszám, férfi-nő arány, vallás szerinti megoszlás, szülők foglalkozása), a diáksegélyezés forrásaira és méreteire (pl. a minisztérium, a város, az egyetemi szervek vagy az alapít-ványok szerepe), a joghallgatói egyesületekre (Egyetemi Kör Jogász Szakosztálya, Werbőczy Bajtársi Egyesület és Jogász Ifjúsági Egyesület), valamint a fegyelmi ügyekre (pl. politikai jellegű, vagy tanulmányokkal kapcsolatos ügyek, illetve pad-rongálási esetek). Az értekezés utolsó harmada ismerteti azokat a tanfolyamo-kat, melyeket közgazdasági kar hiányában kényszerűen fogadott be az egyetem jogi kara (államszámviteltani tanfolyam, szociális tanfolyam, munkástanfolyam és esti szeminárium). A munkás-tanfolyam a disszertáció abszolút nóvuma: hasonló intézmény bemutatására sem helyi, sem országos viszonylatban még nem volt példa. Az értekezést a jogi kar „szüneteltetésével” kapcsolatos ok-fejtés zárja le, mely során dr. Szabolcsi Miklós ügyosztályvezető 1949. augusztus 26-án (!) kelt végrehajtási leiratát eredeti (szkennelt) formában mutatja be, végül pedig az 1958-as újrain-dítási kísérlet kudarcáról is említést tesz. A záró függelékben a jogász rektorok és dékánok listája ta-lálható meg, valamint a dékáni hivatal munkatársait is össze-gyűjtöttem (irodaigazgató, fogalmazó, kezelőnő, altiszt, pedel-lus, takarítónő, stb.).
The methodological introduction is followed by a historical introduction which emphasizes that the training of lawyers in Debrecen has a past of several hundred years. It sets forth the periods (1742: teaching natural rights and Roman law at the Calvinist College, 1800: the first department of law, 1849: Szoboszlai’s law school, 1860: academy of law in Debrecen, 1893: independent dean’s office) and the circumstances of the establishment of the faculty (the role of Béla Sz. Kun). The first part of the thesis presents the history of the departments of the Faculty of Law in 14 separated chapters. (1. Roman law, 2. History of law, 3. Canonical law, 4. Constitutional law, 5. Politics, 6. Administration and financial law, 7. Hungarian and Austrian civil law, 8. Commercial and bill law, 9. Rules of court, 10. Economics, 11. Statistics, 12. Theory of law and international law, 13. Criminal law, 14. Institute for the law of the minorities). The four chapters in the second part of the thesis examine the characteristics of the society of law students, especially the statistical features (e.g. number, rate of women, religion, occupation of parents), the sources and the measures of the supporting of students (e.g. donations from the Ministry, the city, the university, or foundations), the associations of law students (e.g. W.B.E. which was a nationalist and militarist organization) and the disciplinary cases (e.g. political, study or vandalizing desks). The last part of the thesis presents the courses which the Faculty of Law was forced to read because there was no Faculty of Economics at the University of Debrecen (public accountancy course, social course, ‘workers’ course’ and ‘night seminar’). The ‘workers’ course’ is an absolute novelty in the thesis; neither in local nor in national respect such a course has not been described yet. The thesis ends with reasoning related to the ‘interruption’ of the Faculty of Law; it also includes in original (scanned) form the head of the ministerial department’s, dr. Miklós Szabolcsi’s executive decree on the 26th August 1949 and mentions the unsuccessful attempt to start it again in 1958 as well. In the final appendix you can find a list of the jurist rectors and deans and the colleagues of the dean’s office (head of the office, draftsman, beadle, secretary, cleaner, etc).