A diagnosztikai módszerek és eszköztár napjainkban megfigyelhető intenzív fejlődése mellett az alkalmazott technológia mélyreható elméleti és tapasztalati úton szerzett ismerete elengedhetetlen a megfigyelt adatok megértésében és interpretálásában. A tanulmánysorozat célja volt a legkorszerűbb elülső szegmentum képalkotó eljárások megbízhatóságának és a klinikai gyakorlatban való alkalmazhatóságának vizsgálata egészséges, illetve keratoconusban szenvedő populáción, valamint összehasonlítása a megfelelő referencia eljárásokkal. Az eredményeinkkel bizonyítottuk, hogy a tesztelt kontakt és non-kontakt spekulár mikroszkóp képelemző programja egészséges szaruhártyák vizsgálata során nem egyformán azonosította az endotheliális sejthatárokat. A kontakt berendezés több esetben tévesen érzékelte a sejtszéleket, amely hiba folytán nagyobb méretű, szabálytalan alakú sejtek kerültek felismerésre. Ezáltal tehát a kontakt spekulár mikroszkóppal nagyobb átlagos endotheliális sejtméretet, alacsonyabb sejtszámot és magasabb variációs koefficiens értékeket kaptunk. Ugyancsak a kontakt technikával nagyobb különbséget és variabilitást találtunk a két vizsgáló mérései között. A szaruhártya vastagság meghatározásakor a non-kontakt mikroszkóp és az ultrahang között figyeltünk meg szignifikáns különbséget, viszont kifejezett korreláció volt a három pachyméter között. A Pentacam HR, az automata kerato-refraktométer, illetve a cornea topográf keratometriás méréseit egyaránt megbízhatónak és jól ismételhetőnek találtuk. A két független vizsgáló eredményei között, illetve ugyanazon egészséges személyen folytatott ismételt mérések között lévő nagyfokú korreláció alapján az automata keratométer mind a megbízhatóság, mind az ismételhetőség tekintetében kiválóbbnak bizonyult a másik két műszerrel szemben, igazolva a klasszikus módszer „gold standard” szerepét a szaruhártya törőerejének meghatározásában. Mind a Fourier domain elülső szegmentum OCT, mind a forgó Scheimpflug-kamera segítségével nagy felbontással megjeleníthetőek az elülső szegmentum képletei, s azokról automatikus elemzések állíthatók elő. Tanulmányaink szerint ezen tulajdonságok nem csak egészséges szaruhártyák kivizsgálásában mutatkoznak hasznosnak, de előnyeik keratoconusos szemek esetében még kifejezettebbé válnak. Mindkét képalkotó rendszer megbízható és jól ismételhető elülső szegmentum méréseket végzett mind egészséges, mind keratoconusos személyekben, amely a két tomográfnak a keratoconus betegség szűrésében és követésében egyaránt jelentékeny szerepét hangsúlyozza.

The modern imaging techniques of the anterior segment of the eye have been developing rapidly, and the precise theoretical and empirical knowledge of a particular technique is crucial for understanding and interpreting the obtained data. The aim of this study series was to evaluate the reliability and applicability in clinical practice of the novel anterior segment imaging techniques in healthy subjects and in patients with keratoconus, and compare the results to those of the particular reference method. Our findings emphasize that software options of the tested contact and non-contact specular microscopes do not equally identify the endothelial cell borders in healthy corneas. The result is that, for the contact microscope image software, a few or even many cells are reported to have erroneously larger areas and to be more irregular in shape. As with any such errors this will result in higher average cell size and thus lower cell density, and higher coefficient of variation values being obtained. We also detected higher difference and greater variability between the measurements of the two operators when using the contact method. The non-contact specular microscope measured significantly different corneal thickness values than the ultrasound pachymeter; however, strong correlations were observed between the 3 pachymetry devices. Our findings suggested that keratometry measurements of the high resolution Pentacam, automated kerato-refractometry and corneal topography were reliable and repeatable. However, the strong correlation between two independent investigators and repeated measurements on the same subject indicated that automated keratometry was the most repeatable and reliable method. Therefore, conventional automated keratometry is considered to be the gold standard for evaluating corneal power. Both the Fourier domain anterior segment OCT and the rotating Scheimpflug-camera can provide high resoution anterior segment scans as well as automatic analysis of the recorded images. Based on our findings, these properties seem to be beneficial not only in the examination of healthy corneas, but these advances become more pronounced in keratoconus. Both imaging systems produced reliable and repeatable anterior segment analyses in healthy and in keratoconus patients, which emphasizes a considerable role of both tomographers in screening and following patients with keratoconus.