Dolgozatomban a vízi makrovegetáció lehetséges hatásait tanulmányoztam az árvaszúnyogok (Diptera: Chironomidae) tér- és időbeli előfordulására Tisza-menti holtmedrekben. Vizsgálataimat egyrészt monodomináns (tiszta) másrészt kevert növényállományokban végeztem, ezáltal lehetőségem nyílt figyelembe venni a növényzet taxonómiai és szerkezeti különbségeinek szerepét az árvaszúnyog-együttesek előfordulására. Az eltérő külső morfológiájú növényfajok árvaszúnyog-együtteseinek vizsgálata során három faj, az összetett felépítésű, alámerült érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum L.), az egyszerű külső felépítésű, felszínen kiterülő levelű fehér tündérrózsa (Nymphaea alba L.) és a mind alámerült, mind felszínen kiterülő levelekkel rendelkező sulyom (Trapa natans L.) nagymértékben monodomináns állományainak összehasonlítását végeztem el. Eredményeim alapján az árvaszúnyog-együttesek legnagyobb denzitással és fajgazdagsággal az összetett felépítésű, alámerült Ceratophyllum-állományokban jelentek meg. Emellett az árvaszúnyogok faji, illetve génusz szintű azonosítása lehetővé tette, hogy az együttesek pontosabb tér- és időbeli előfordulását tanulmányozzam. Ez alapján a domináns taxonok döntő többsége a Ceratophyllum-állományokból került elő legnagyobb mennyiségben. Ez alól csak két kivétel adódott: a gyakran aknázó Endochironomus tendens, valamint az elsősorban legelő és törmelékevő Phaenopsectra flavipes, amelyek a Trapa-állományokban fordultak elő legnagyobb gyakorisággal. Az árvaszúnyogok időbeli előfordulásában a jellemző szezonális dinamika mellett a különböző növényfajok, vegetációs perióduson belüli, kifejlődésével összefüggő hatást is tapasztaltam két taxon, a Cricotopus sylvestris gr. és a Phaenopsectra flavipes esetében. Az árvaszúnyogok táplálkozási csoportjainak előfordulását a növények faji hovatartozása és a mintavételek ideje szintén befolyásolta. Az aktívan szűrők és az aknázók elsősorban a Trapa-, míg a legelők a Nymphaea-állományokban voltak jellemzőek. Az aprítók, a passzívan szűrők, a törmelékevők és a ragadozók esetében viszont elsősorban a mintavétel időpontja volt meghatározó, miszerint a törmelékevők a július–augusztusi időszakban, míg a másik három táplálkozási csoport a júniusi időszakban jelent meg nagyobb mennyiségben. A kevert növényállományok vizsgálatával megállapítottuk, hogy a növényzet taxonómiai összetétele és szerkezete csak kis mértékben van hatással az ott élő árvaszúnyog-együttesek előfordulására a vizsgált holtmedrekben. A növényzeti változók közül a vegetáció „szerkezeti” különbségei, azon belül is főleg a növényzet teljes denzitása, bizonyultak meghatározónak, szemben az „összetételi” változókkal. A vegetáció denzitása pozitívan hatott az árvaszúnyogok mennyiségi előfordulására, míg a vegetáció borítása és a nyíltvíztől való távolság negatív hatást mutatott. Eredményeink alapján azonban a növényzet között élő árvaszúnyogok nagymértékben magalkuvónak bizonyultak a növényállományok taxonómiai összetételével szemben.

In this thesis I studied the potential influence of macrovegetation on spatio-temporal distribution of non-biting midges (Diptera: Chironomidae) in the backwaters of River Tisza. Effects of macrophytes on chironomid assemblages were investigated in both monospecific and mixed plant stands considering the taxonomic composition and the structure of the vegetation. To assess the direct effect of morphologically different plant species, monospecific stands of Ceretophyllum demersum (a submerged plant with highly dissected leaves and complex architecture); Trapa natans (with both floating and submerged leaves) and Nymphea alba (with simple floating leaves) were compared. In accordance with literature data, the most abundant and taxon rich chironomid assemblages occurred on Ceratophyllum-stands. Moreover species and genus level identification of midges enable a more accurate description of the spatio-temporal distribution of chironomid assemblages. Based on these results, majority of the dominant chironomid taxa reached their highest densities in Ceratophyllum-stands. Only two exceptions were found: the miner Endochironomus tendens and the grazer–detritus feeder Phaenopsectra flavipes reached their greatest densities in Trapa-stands. Seasonal dynamics of chironomids was in a good agreement with their life cycle. Additionally, I found that the phenology of different plant species might also affect the occurrence of Cricotopus sylvestris gr. and Phaenopsectra flavipes. Plant species and time of the sampling proved to have notable influences on the occurrence of chironomid feeding groups as well. The greatest densities of active filter-feeders and miners were found in the Trapa-stands and that of the grazers in the Nymphaea-stands. Seasonality proved to be determinant in shredders, passive filter-feeders, detritus feeders and predators. Detritus feeders occurred primarily in July and August, while the remaining groups (shredders, passive filter-feeders and predators) reached their greatest relative abundances in June. Investigation of taxonomically heterogeneous macrophyte stands revealed however that the taxonomic composition and the structure of the vegetation had only little influence on the distribution of cironomids in the investigated backwaters. Generally, the “structural” variables and especially the total vegetation density seemed to be more determinative than the “compositional” variables. Abundance of chironomids increased with the vegetation density, but decreased with the vegetation cover and the distance from the nearest open water. However, based on my results macrophyte-dwelling chironomids seemed to be highly opportunistic in selecting particular plant species in heterogeneous vegetation.