Dolgozatomban a magyarországi alkotmányozási eljárásokat vizsgálom. Három időszak képezi az elemzés tárgyát: az 1989-es rendszerváltás, az 1994-1998 közötti időszak alkotmányozási kísérletei, valamint a 2010-2011-es alkotmányozás. Az eljárásokat a legalitás és a legitimitás fogalmai alapján vizsgálom. Formális legalitás alatt az alkotmányozási eljárás jogszerűségét, formai érvényességét értem, tehát azt, hogy az alkotmányozási eljárás a hatályban lévő jogszabályoknak megfelelően, az azok által meghatározott eljárási rendben zajlik. A legitimitás fogalmának két aspektusa van. Az empirikus legitimitás arra kérdez rá, hogy az állam polgárai ténylegesen elfogadják-e az alkotmányt, magukénak érzik-e, tiszteletre méltóként értékelik-e függetlenül elfogadásának normatív indokaitól. A normatív legitimitás pedig arra keresi a választ, hogy az alkotmány igazolható elveken nyugszik-e, bírhat-e jogi szempontból igazolhatóan kötelező erővel, azaz, hogy normatív indokok alapján helyesnek és ésszerűnek tekinthető-e. 1989-ben a demokratikus átmenetet szolgáló alkotmányozási eljárás – egy addig ismeretlen formában – a régi rendszer képviselői és a megerősödött ellenzék közötti kerekasztal-tárgyalások keretében zajlott. Az ekkor végbement gyökeres változásokkal Magyarországon létrejött a demokratikus alkotmány, kialakult a többpárti demokrácia. A tárgyalások eredménye generális alkotmányrevízió volt: formálisan csupán módosították a hatályban lévő alkotmányt, tartalmilag azonban teljesen új norma jött létre. A rendszerváltás óta – annak sajátos, kizárólag Magyarországra jellemző vonásai miatt – folyamatosan napirenden maradt egy új alkotmány megalkotásának gondolata. A 2010-es választásokon egy azonos politikai oldalhoz tartozó pártszövetség kétharmados többséget szerzett a parlamentben, és új alkotmány létrehozását tűzte célul. Az alkotmányozás eredménye egy formai és tartalmi szempontból is új alkotmány. Dolgozatom konklúziója, hogy 1989-ben az alkotmánymódosítást a régi rendszer parlamentje a fennálló keretek között jogszerűen fogadta el, tehát az eljárás legális volt, és normatív értelemben legitim Alkotmány keletkezett. 2011-ben az Alaptörvényt a rendszerváltó Alkotmány által meghatározott eljárási rend szerint fogadták el, tehát az eljárás legális volt, bár a dolgozat az alkotmányozási eljárás néhány kifogásolt elemére is rámutat. Az Alaptörvény szociológiai és normatív értelemben vett legitimitása pedig jelenleg egyaránt vitatott.