A bartóki út elágazásai a magyar lírában

Dátum
2013-04-16T08:56:36Z
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

A szakdolgozat Bartók Béla irodalmi, azon belül is magyar költészetben megjelenő recepcióját vizsgálja. Három antológia korpuszát áttekintve (Csak tiszta forrásból, 1965; A szarvassá változott fiú, 1981; A mindenség zenéje, 1995) jut arra a megállapításra, hogy az antológiák, s ezért az abban szereplő versek a Bartók-emlékezet kialakításában és megtartásában vesznek részt, Bartók neve így válik a kötetekben emlékezethellyé. A versek így a kulturális hagyományok alapján definiált közösségi identitás formálásában is érintettek. A dolgozat kimutatja a Bartók-mítosz megteremtésének módjait. Illyés Gyula 1955-ös Bartók című versének elemzésével példázza, hogyan jelenik meg az emberen és művén is túlnőtt, szimbólum értékű zeneszerző az irodalmi hatástörténetben. A bartóki modell definiálását megkísérlő fejezet áttekinti a szóhasználat eddigi jelentéseit, értelmezéseit, felmutatva azok hiányosságait. A kifejezés értelmét komplexen kívánja megragadni. Használati körét Németh László alapozó jellegű tanulmányaihoz visszanyúlva próbálja megragadni, ezáltal elsősorban ahhoz az írói körhöz rendelve a kifejezés jelentését, amellyel kapcsolatban eredetileg is felmerült annak alkalmassága. A fogalomhasználat legérvényesebb terepének a népi vagy bartóki ihletettséget vállaló, a költészetet morális feladatként is szemlélő, így a szubjektumot a közösségi sorshoz rendelten megformáló késő modernséget tekinti. Juhász Ferenc – Illyés Gyuláéval egyidejű – verse, A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából elemzésével egyszerre nyújtja a bartóki modell versben való megjelenésének és a Bartók-parafrázisoknak is mintáját.

Leírás
Kulcsszavak
bartóki modell, Juhász Ferenc, emlékezethely, Illyés Gyula
Forrás