A szépségiparban dolgozók fokozott kockázati populációt jelentenek az evés- és tesképzavarok kialakulása szempontjából, hiszen szakmájuk által a szépség megtestesítőjévé válnak és társadalmilag elvárt, hogy mindig jólápoltak és fittek legyenek. A várandósság alatti evészavarok azért különösen veszélyesek, hiszen ezáltal nem csak az anya egészsége, hanem a születendő magzat egészsége, szerencsétlenebb esetben pedig akár az élete is kockán forog. Célkitűzések:

1. A klinikai és szubklinikai evészavarok tüneteinek és szindrómáinak prevalenciájának, valamint a kóros evési attitűdök és a kóros testi attitűdök gyakoriságának vizsgálata az erdély és magyarországi szépségiparban dolgozók és a kontroll csoporttal összehasonlítva.
2. Annak kimutatása, hogy a szépségiparban végzett munka milyen mértékben növeli az evészavaroknak és testképzavaroknak a valószínűségét.
3. A keresztmetszeti vizsgálatban a szubklinikai és klinikai evészavarok prevalenciájának, terhességi súlynövekedéssel kapcsolatos attitűdök, terhességi élmények vizsgálata a magyarországi és erdélyi várandós kismamák körében.
4. A longitudinális vizsgálat célkitűzései között annak a felmérése szerepelt, hogy hogyan alakulnak a várandósság időtartama alatt a súlynövekedés, a testkép, az evészavar, a terhességi súlygyarapodással kapcsolatos attitűdök, valamint a terhességi élmények. Továbbá a terhességi súlynövekedés függvényében, a mentális egészség (szorongás, depresszió) és az evészavar közötti kapcsolat alakulásának feltárása. Alkalmazott módszerek: Vizsgálati személyek: Keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatunkban Magyarországon, valamint Erdélyben élő (magyar anyanyelvű) szépségiparban dolgozó (fodrászok, kozmetikusok, manikűrösök, pedikűrösök, fitnessz oktatók és szoláriumban dolgozók), valamint nem a szépségiparban dolgozó felnőttek vettek részt. Az erdélyi mintában a kérdőívek terjesztését személyesen végeztem, az alábbi városokban: Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Kolozsvár, Nagyvárad. Magyarországon a következő városokban történt az adatgyűjtés: Budapest, Debrecen, Nyíregyháza, Szolnok, Hajdúböszörmény, Kisvárda.A kérdőívet összesen 543 személy (498 nő és 45 férfi) töltötte ki: Erdélyben 276 fő (246 nő, 30 férfi), Magyarországon pedig 267 személy (252 nő és 15 férfi). Az alacsony elemszámra való tekintettel a férfiakat kizártuk a vizsgálatból. A végső mintát 498 nő alkotta, akiknek 56,2%-a (n=280) dolgozik a szépségiparban. 49,4%-uk (n=246) Erdélyben él. A minta átlagéletkora 34,6 év (SD = 10,23 év). A várandós keresztmetszeti vizsgálatban összesen 240 erdélyi és magyarországi kismama töltötte ki a kérdőívet. A longitudinális vizsgálatban 50 kismama (56,8% erdélyi, 43,2% magyarországi) vett részt ugyancsak informált beleegyezéssel, önkéntes és anonym módon. A résztvevőket az erdélyi mintában a családorvosi rendszerből, a magyarországi mintában pedig a védőnői rendszerből értem el. A minta átlagéletkora 29,6 év (SD = 4,17 év).

Mérőeszközök:A szépségiparban dolgozók valamint a kontroll csoport esetében a szubklinikai és a klinikai evészavarok valamint a testképzavarok vizsgálatára nemzetközileg is használt kérdőíveket alkalmaztam. A kérdőív a demográfiai és antropometriai adatok mellett valamint a szépségápolásra vonatkozó kérdéseken kívül az Evészavar Súlyossági skálát, Evészavar Kérdőív Testtel való elégedetlenség Alskálát, Testi Attitűdök Tesztjét, Evési Attitűdök Tesztjét és a Testi Befektetések skáláját tartalmazta. A várandós kismamák vizsgálatára alkalmazott kérdőív a demográfiai, antropometriai adatok mellett a terhességre vonatkozó kérdéseket, az Evészavar Kérdőívet, Evészavar Súlyossági Skálát, Spielberger Vonás és Állapotszorongás kérdőív, Beck Depresszió skála röviditett változata, a Terhességi Súlygyarapodással Kapcsolatos Attitűdök Skáláját, Terhességi Élmények skáláját tartlamazta. Eredmények: Klinikai súlyosságú evészavart két esetben találtunk: AN (0,8%), BN (0,8%) mindkettő az erdélyi szépségipari mintában. A szubklinikai zavarok, valamint a máshová nem osztályozott evészavarok közül a SAN 0,6%, a SBN 0,6%, a falászavar 6,7%, a kompenzáló viselkedés 8,6%, a normális súlyú AN 0,6%-os gyakoriságban fordult elő a magyarországi mintában.Az erdélyi szépségipari mintában, a szubklinikai zavarok a következő gyakoriság értékeket mutatták: SBN 1,6%, kompenzáló viselkedés 2,4%.A magyarországi és erdélyi kontroll csoportban a máshova nem osztályozott evészavarok közül a következő gyakoriságértékeket kaptuk: falászavar 1,1% Magyarországon, 2,4% Erdélyben, kompenzáló viselkedések 2,1% Magyarországon, 1,6% Erdélyben. A kapott adatok arra engednek következtetni, hogy a szépségiparban dolgozóknál nagyobb valószínűséggel jelenik meg havi legalább egy súlycsökkentő viselkedésmód, valamint a patológiás diétázás előfordulása is.A szépségiparban dolgozók kedvezőtlenebb evési attitűdökkel rendelkeznek, a bulimiára és a diétázásra való hajlam is gyakoribb, mint a kontroll csoporthoz tartozó társaik esetében. A foglalkozás nem bizonyult az evészavar szignifikáns prediktorának. A szépségiparban dolgozók több pénzt költenek és több időt töltenek a testápolásra. A várandós keresztmetszeti kutatásban kapott eredményeket a következőképpen összegezhetjük: A keresztmetszeti vizsgálatunkban nem volt olyan személy, aki teljesítené a klinikai súlyosságú AN kritériumrendszerét. A BN prevalenciája 1,6%,a SAN-é 1,6%,a falászavar gyakoriság 4,8%, a kompenzáló viselkedésé pedig 17,7%. A válaszadók 35,3%-a pozitív, míg 64,7%-a negatív attitűddel viseltetik a terhességi súlygyarapodással kapcsolatban.A negatív terhességi súlynövekedéssel kapcsolatos attitűddel rendelkezők szignifikánsan magasabb átlagértékeket értek el az EDI Testtel való elégedetlenség, Karcsúság iránti késztetés alskálán, az EDI-bulimiás tendenciák, depresszió szint, az állapot- és vonásszorongás magasabbak,illetve a terhesség alatti bosszúságok is szignifikánsan gyakoribbak,míg a pozitív élmények intenzitása alacsonyabb, mint a terhességi súlygyarapodást illetően pozitív attitűdöt mutató társaiknál. Beazonosítottuk a negatív terhességi súlygyarapodással kapcsolatos attitűdök potenciális magyarázó változóit: idősebb életkor és a bulimára való hajlam bizonyultak a negative attitűdök szignifikáns előrejelzőinek. A testsúlykontrolláló magatartások vizsgálata során kapott eredményeink szerint a terhességi súlygyarapodással kapcsolatban negatív attitűdöt mutató válaszadók körében szignifikánsan gyakoribb az étvágycsökkentők használata, mint a pozitív attitűddel bíróknál. Azt találtuk, hogy azok a személyek, akik evészavar szempontjából nem veszélyeztetettek, negatívabb testi attitűddel rendelkeznek, mint evészavaros társaik. A longitudinális kutatás eredményeit a következőképpen összegezhetjük: A második és harmadik trimeszterben szignifikáns csökkenés történt a súlykontroll céljából végzett testgyakorlás arányának tekintetében. Az első és második trimeszter között a bulimiás tendencia szignifikáns növekedést mutatott. A testi elégedetlenség mértéke azonban szignifikánsan csökkent a harmadik trimeszterre az első trimeszterhez képest. Az első és második trimeszter között jelentkező súlygyarapodás a depresszió növekedésével jár együtt. Összegzés: A kapott eredmények alapján elmondható, hogy a szépségiparban dolgozóknál kedvezőtlenebb evési attitűdök, magasabb diétázásra és bulimiára való hajlam tapasztalható, ugyanakkor a szépségiparban dolgozóknál nagyon valószínűséggel fordul elő havi legalább egy súlycsökkentő viselkedés. Az eredményeink azt mutatják, hogy a várandós mintában kapott evészavar gyakoriságok megközelítik a nemzetközi szakirodalomban megjelenő prevalencia értékeket. Ugyancsak fontos hozadéka van a kutatásnak azáltal, hogy ha időben tudnánk azonosítani az evészavaros kismamákat, akkor csökkenne a kockázata a veleszületett rendellenességeknek, illetve a szűlészeti komplikációk gyakorisága is csökkenthető volna.

Introduction: Beauticians profession places emphasis on beauty and fassion and might put them,at greater risk of dissatisfaction with their body shape and weight. Eating disorders in the period of pregnancy can have a lot of disadvantages in the point of wiev of the fetus and the neonatal outcome.

Objectives: The present studys has the following objectives:

1. To assess the prevalence of symptoms and syndromes clinical and subclinical eating disorders among Transylvanian and Hungarian beauticians, in comparisonwith control groups and control groups.
2. To provethat working in the beauty industry may convey an increased occupational risk for eating disorders and body image disorders.
3. To assess the prevalence of symptoms and syndromes clinical and subclinical eating disorders, and to analyze the pregnancy experience, weight gain attitudes toward pregnancy in a group of Hungarian and Transylvanian pregnant women.
4. The objectives of the longitudinal study included the survey of weight gain during pregnancy, the prevalence of eating disorders, the body image, and pregnancy weight gain attitudes. Furthermore, to evaluate the development and the prevalence of such mental health problems as depression, anxiety, and eating disorders from the point concerning weight gain during pregnancy. Methods: The study sample comprised 128 beauticians from Transylvania (5 male, 123 female), 167 beauticians from Hungary (10 male, 157 female). These groups were compared to control groups in Transylvania and Hungary, consisting of 148 (25 male, 123 female) subjects in Transylvania and 101 subjects (5 male, 95 female) in Hungary. The beauticians group consists of cosmeticians, manicurists, hairdressers,solarium salon workers, fitness coaches. In the cohort study of Transylvanian and Hungarian pregnant women 240 individuals were assessed using a standardized questionnaire. In the longitudinal study 50 (56.8% Transylvanian, 43.2% Hungarian) pregnant women filled the questionnaire in all three trimesters of pregnancy. We evaluated the women through the general practitioners in Transylvania and through midwives in Hungary. The questionnaire used in thebeauticians’ and control groups included: items referring to demographic and anthropometric data (age, height, weight) and body care, the Eating Attitudes Test, the Eating Behaviour Severity Scale, the Human Figure Drawings Test, the the Body Dissatisfaction Scale of the Eating Disorders Inventory (EDI), the Body Attitudes Test, and the Body Investment Scale. The questionnaire used among pregnant women included: items referring to demographic and anthropometric data (age, height, weight), questions about pregancy, the Eating Disorder Inventory, the Eating Behaviour Severity Scale, Brief verison of Pregnancy Experience Scale, Pregnancy and Weight Gain Attitudes Scale, State-Trait Anxiety Inventory, Beck Depression Inventory Brief version. Results: Clinical eating disorders were found in two cases: AN 10.8%, BN 0.8% both being in the beautician sample. The prevalence of subclinical disorders and EDNOS were present such as: SAN 0.6%, SBN 0.6%, binge eating6.7%, compensatory behaviours 8.6%, normal weight AN 0.6%. In the Transylvanian beautician group, the prevalence of EDNOS were as follows: SBN 1.6%, compensatory behaviour 2.4%. We did not found clinical eating disorders in the Transylvanian and Hungarian control group, and the prevalence of EDNOS was as follows: binge eating disorders 1.1% in Hungary, 2.4% in Transylvania, compensatory behaviours: 2.1% in Hungary, 1.6% in Transylvania. The results lead us to the conclusion that working in the beauty industry can predict the use of weight reducing methods monthly at least once, like dieting and use of diuretics which can be a predictor of pathological dieting.Beauticians have more pathological eating attitudes, and the tendency of pathological dieting and bulimia are higher in the beautician group.The odds ratio of suffering from eating disorder is higher compared to the control group.The occupation is not a significant predictor of eating disorders. Beauticians invest more money and time for body care . The cohort study of Transylvanian and Hungarian pregnant women can be summarized as follows:we found no clincal AN in the sample, and the prevalence of BN was 1.6%, SAN 1.6%, binge eating 4.8%, compulsatory behaviours 17.7%. 35.3% of the sample presents positive and 64.7% negative attitudes toward pregnancy weight gain.Persons with negative attitudes toward pregnancy weight gain have higher mean results in EDI, depression, anxiety, and the hasslesses during pregnancy are more prevalent, the positive pregnancy experience intensity being lower compared to those with positive attitudes toward weight gain duing pregnancy.We identified the predictors of the negative attitudes toward weight gain during pregnancy as the age and predisposition to bulimia.In the sample with negative attitudes toward pregnancy weight gain, the use of appetite suppressants were significantly higher than in the women with positive attitudes toward pregnancy weight gain.Subjects with no eating disorders have more pathological body attitudes than those with eating disorders. The summary of the cohort study are the follows:
   During the second and third trimesters of pregnancy, there is a decrease in practicing physical exercises.Between the first and second trimester we can observe an increase of bulimic tendency. During the trimesters we can observe a decrease of body dissatisfaction.The weight gain process between first and the second trimester is in connection with the increase of depression.

Conclusions: According to the results we can state that working in the beauty industry may convey a risk to develop eating disorders, pathological dieting and bulimics tendency, and can predict the use of weight reducing methods monthly at least once. According to these results, we can affirm that the rate of eating disorders are comparable of those presented in the Western countries.The research concluded that in case of detecting the pregnant women with eating disorders we could avoid the complications related to birth, and neonatal outcomes of the fetus. The most important outcome of the study, in point of intervention, is that, once we identify the predictors of negative attitudes towards pregnancy weight gain, i.e. bulimia and age, we could reduce the effects of bulimic attitudes that eventually would harm both the mother and the fetus.