A vénás tromboembóliás szövődmények veszélyt jelentenek a műtéti beavatkozáson átesett betegeknek, mortalitásuk is magas. A különböző trombózis megelőzési módszerek vonatkozásában alig született megfelelő klinikai vizsgálat az irányelvek alátámasztására. A jelen kutatás céljai voltak a radikális prosztataeltávolítás kapcsán fellépő trombózis rizikó laboratóriumi módszerekkel történő alátámasztása, a trombin generációs módszer standard laboratóriumi tesztekkel történő összehasonlítása, a magyar urológiai osztályokon végzett urológiai beavatkozások kapcsán alkalmazott trombózis megelőzési módszerek hatékonyságának felmérése. A prospektív vizsgálatban 24 radikális prosztataeltávolításon átesett beteg klinikai és laboratóriumi paramétereit követtük 10 hónapon át. Retrospektíven elemeztük kérdőíves vizsgálat során a magyar urológiai osztályok trombózis profilaxis gyakorlatát. Radikális prosztatektómia kapcsán a nemzetközi irodalomban először utánkövetésre került a fokozott prokoaguláns aktivitás, mely utal a megemelkedett trombózis rizikóra a műtéttípus kapcsán. A fokozott kockázat a vizsgálati időszak végére az eredményes műtétnek köszönhetően lecsökkent a daganatmentes betegek szintjére. A konvencionális hemosztázis paraméterek kevésbé szenzitíven reagáltak a fokozott koagulabilitásra mint a vizsgálat során alkalmazott trombin generációs módszer. Az urológiai osztályokon dominál a gyógyszeres profilaxis. A mechanikus módszerek közül a korai mobilizálás jellemző, valamint a rugalmas pólya alkalmazása. A betegeknél korábban alkalmazott antikoaguláns gyógyszerek módosítása az urológiai beavatkozások kapcsán nagyon változó az egyes intézményekben. A potenciálisan halálos szövődmények miatt az urológiai szakmai ajánlások részét kell, hogy képezze a különböző trombózis profilaxis módszerek és azok hatékonyságának ismerete.

Venous thromboembolism is a possible fatal complication after urological surgery. Guidelines were composed in order to prevent thrombotic events after surgical procedures, but these data are not supported by recent comparative studies and laboratory findings. The aims of the present study were to assess the extent of hypercoagulability by measuring plasma thrombin generation capacity after radical prostatectomy, and to evaluate the present practice of thrombosis prophylaxis of Hungarian departments of urology. We evaluated and followed up the clinical and laboratory parameters of 24 patients undergoing radical prostatectomy. Questionnaire of performed radical prostatectomies, way of thrombosis prophylaxis and number of experienced thrombotic events was posted to all Hungarian departments of urology as a retrospective study. To the best of our knowledge, this study is the first to evaluate the course of the increased hypercoagulability in cancer patients undergoing major pelvic surgery, which was proven by our results. The difference in procoagulant activity compared to the control group disappeared by the 10 month check, which supports the hypothesis of successful oncological outcome. The conventional clotting tests varied somewhat, but all remained within the reference ranges. Thrombin generation assay parameters showed significant differences. The most common method of prevention is pharmacological prophylaxis in the studied Hungarian hospitals. Early mobilization and graduated compression stockings were applied as mechanic prophylaxis. The perioperative management of previous anticoagulant therapy was various. The thrombosis prophylaxis of Hungarian departments is not unified. Due to the potential mortality of thrombotic complications it should be evaluated and prophylaxis should be recommended in urological guidelines.