A vallásosság és mentális egészség, illetve pszichológiai jóllét kapcsolata már a pszichológia önálló tudományként való megjelenése óta vitákat gerjesztő területe a lélektani kutatásoknak. Kutatásunkban ezen összetett kapcsolatrendszer egy szeletét vizsgáltuk meg közelebbről, mégpedig az istenkép, pontosabban istenreprezentáció és a pszichológiai jóllét kapcsolatát. A vallásos keresztény ember számára ugyanis a vallásos tapasztalat lényeges eleme a személyként definiált Istennel való kapcsolat minősége. Célunk az volt, hogy az istenkép és a lelki egészség kapcsolatát olyan keretben ragadjuk meg, mely mind a pszichoterápia és lelkigondozás, mind pedig a valláspedagógia számára hasznosítható eredményeket hordoz. Ezért esett választásunk a kognitív orientációjú elméletek közül az A. Ellis által kidolgozott racionális-emocionális viselkedésterápiára, mely elsősorban terápiás irányzat, viszont elméleti háttere pragmatikus alapokat és jól körülhatárolható kereteket adhat a kutatásnak is. Az első fejezetben az istenkép-istenfogalom-istenreprezentáció fogalmak tisztázása után az istenkép, illetve istenreprezentáció fejlődéséről, az esetleges torzulásokról és vizsgálatának módszertanáról írunk, összefoglalva a témába vágó legrelevánsabb kutatások eredményeit. Ezt követi a racionális-emocionális viselkedésterápia alapvető fogalmainak, a mentális zavarok kialakulására és fennmaradására adott magyarázatainak bemutatása. Az Albert Ellis által kidolgozott A-B-C modell, valamint a racionális és irracionális hiedelmek elkülönítése, ezek rendszerezése segített pragmatikus fogalmakkal megragadni az istenreprezentációt, illetve a vallásosságot is. Az érett vallásosságot „racionális” vallásosságként definiáltuk, mely segíti a személyt céljai elérésében, identifikált, intrinzik és mind a transzcendens valóság erőteljes jelenléte, mind pedig a vallásos kijelentések szimbolikus értelmezésének képessége jelen van benne. Hipotéziseink elsősorban az érett vallásosság és az Ellis-i értelemben racionálisan használt istenkép lelki egészségre gyakorolt pozitív hatásaira vonatkoztak. A racionális-emocionális viselkedésterápia istenképpel való összekapcsolása céljából saját skálát dolgoztunk ki, melyet egy előkutatás folyamán próbáltunk ki. Eredményeink azt mutatták, hogy elsősorban a globális értékelés (az önmagunkkal kapcsolatos ítélkező hozzáállás) az, amely az istenreprezentáció és a vallásosság szempontjából releváns. Ugyanakkor az is kiderült, hogy az Istenre vonatkozó pozitív tartalmú állítások kevésbé relevánsak a vallásosság vizsgálata szempontjából, ezek valószínűleg csak a vallásosság mértékének mérőeszközei. Sokkal informatívabb lehet az Istenre vonatkozó negatív állításokkal való egyetértés. Sejtésünket azonban a vallásosság mértékére vonatkozó kérdés hiányában nem tudtuk ellenőrizni. Második kutatásunk az első hiányosságainak kiküszöbölése mellett az istenreprezentáció, illetve a vallásosság érettsége és a lelki egészség különböző mutatói közötti összefüggést is fel szerette volna tárni. Eredményeink igazolták azt, hogy önmagukban az Istenről való pozitív állításokkal való egyetértés nem hordoz információt a személyek vallásosságának milyensége szempontjából. Sikerült kimutatnunk azt is, hogy az Istenre vonatkozó negatív állításokkal való egyetértés lelki egészségre gyakorolt negatív hatása csökken, ha ehhez elfogadó, a múlt hibáiból tanulni akaró, ítélkezésmentes gondolkodás társul. Ez az attitűd, mely lényegében a racionális hiedelmeket fedi azonban a vallásosság kapcsolati és gondolkodásbeli érettségének függvénye. Komplex modellünk szerint ugyanis a mély hit a mellett, hogy önmagában a pszichológiai distressz csökkenésével jár együtt, ezen elfogadó attitűd erősítésén keresztül kapcsolódik a pszichológiai distressz csökkenéséhez. A vallásos érettség kognitív aspektusaként értelmezett vallásos autonómia (a saját út keresése a vallásos hagyományon belül) elsősorban ennek az elfogadó, ítélkezésmentes gondolkodásmódnak a mediálásával csökkenti a distresszt. Eredményeink segíthetnek a szekuláris pszichológia számára megérteni a vallásos emberek mentális egészségét elősegítő mechanizmusokat, a lelkigondozók, lelkészek számára pedig fogódzót nyújthatnak a vallásos érettség elősegítése, fontosságának megértése szempontjából. Természetesen számos korlátja is van kutatásunknak: keresztmetszeti jelleg, a minta vallásos túlsúlya, a saját kérdőív kidolgozásából származó módszertani problémák.

The relationship between religiousness and mental health, or psychological wellbeing has been a controversial field of psychological research since the emergence of psychology as an individual field of study. Our research aimed to examine a slice of this complex relationship, namely the relationship between God image (or God representation) and psychological wellbeing. This subfield is important because for the religious person the quality of his/her relationship with God defined as a person is a central aspect of the religious experience. Our goal was to grab the relationship between God image and mental health in a frame that can bring up gains for both pastoral counseling and psychotherapy. This is why we decided to use the Rational Emotive Behavior Therapy founded by Albert Ellis. Although this is mainly a therapeutic paradigm, its theoretical background can give pragmatic foundation and well-defined frames to our research too. The first part of this dissertation clarifies the terms God image, God concept and God representation, after which it presents the theories regarding the development of this representation, its possible distortions and the methodology of its research. We also present the most relevant research results of this field of study. This first chapter is fallowed by a short presentation of the Rational Emotive Behavior Therapy, its basic concepts and its explications regarding the development and subsistence of psychological disorders. The ABC model developed by Albert Ellis and the separation and theoretic organization of rational vs. irrational beliefs can help to grab by pragmatic concepts the field of God representation and religion in general. Mature religiousness was defined as „rational” religiousness: it helps the person to achieve his/her goals, it is identified, intrinsic and is characterized by both the powerful presence of the transcendent in one’s life and the capacity to interpret religious statements in a symbolic way. Our hypotheses concerned the positive effect of mature religiosity and „rational” God representation on mental health. In order to attach Rational-emotive behavior therapy to God representation we developed a new scale which was tested during a first research phase. Our results showed that global evaluation of human worth is the irrational belief that is most relevant from the point of view of religiousness and God representation. Meanwhile we also discovered that the positive affirmations regarding God are less relevant for the psychological research regarding religiosity, they are probably just a measure of one’s religiousness. The negative affirmations regarding God could be much more informative, but since we didn’t include a measure of self-admitted religiousness, we couldn’t test our suppositions. Our second research, besides the eliminations of the problems encountered during the first research, tried to explore the complex relationship between God representation, mature religiousness and psychological health. Our results certified our supposition regarding positive affirmations regarding God: agreement with these doesn’t bear any information regarding the religious style of a person. We were also able to prove that the negative effect of the agreement with negative affirmations regarding God on mental health is diminished if it is associated with non-evaluative beliefs. These beliefs and attitudes are shaped by relational and cognitive aspects of faith maturity. Our complex model showed that the deepness of one’s faith correlates negatively with psychological distress, but it also connects to mental health through the mediating effect of non-evaluative, accepting beliefs. The dimension religious autonomy (which was defined as the cognitive aspect of faith maturity) diminishes distress mainly through the mediating effect of accepting beliefs. Our results can help secular psychology understand the mechanisms that facilitate the mental health of religious people, while pastoral counselors can understand the importance of faith maturity in mental health. Our research has many drawbacks too: the cross-sectional design, the dominance of religious people in the sample, the methodological problems that derive from the development of a new scale.