Az értekezés a mítoszkritika módszertanával vizsgál XIX. századi világirodalmi műveket, amelyeket összeköt az ördöggel kötött szövetség mitologémájaként megjelölt komplex problémakör. Első részében a mítoszkritika elméleti alapvetéseit határozza meg, a mítosz és az irodalom főbb kapcsolódási pontjait veszi számba. Ennek során a mitologikus gondolkodás négy jellegzetes elemét gyakorlati érvényesülésük során is vizsgálja. Így a mágia fogalmát és működését Balzac A szamárbőr című regénye, valamint a Vautrin-trilógiaként is ismert három regénye, a Goriot apó, az Elveszett illúziók és a Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága példáján szemlélteti; az irodalmi szimbolizációs folyamatot Adelbert von Chamisso Peter Schlemihl különös története című regényében vizsgálja; harmadikként a bináris oppozíciók működésével foglalkozik az említett művekben; végül a karnevál poétikai áttevődéseit elemzi Gogol Holt lelkek című poémájában. A vizsgált művek kiválasztása nem véletlenszerű: mindegyikben kiemelt szerepben áll a pénz szimbóluma, amely minden esetben az ördögi kísértéshez használt eszköz, vagy akár magának az ördögnek a leképeződése. A dolgozat második részében az elemzés már egyetlen irodalmi szövegre fókuszál: Conrad Ferdinand Meyer Az asszonybíró című elbeszélésére. Az első részben vázolt módszertani alapokkal, azokat tovább bővítve vizsgálja az ördöggel szövetségre lépő asszonybíró történetét, kitérve a történelmi elbeszélés Meyernél megfigyelhető sajátosságaira és a mű keletkezésének korszakát jellemző filozófiai, művészeti hatásokra is. Az asszonybíró a kísértésbe esés okaként azonban több motívum is megjelölhető: a hatalomvágy, a gyermekét féltő anyai szerep, a szerelem vagy a pillanat hozta szenvedély. Az elbeszélés narrátora a narráció számára irónia tárgya, inkompetens narrátor, melyet ironizált narrátornak nevezek. Az asszonybíró két fő szimbóluma – a kürt és a kehely – az utolsó ítéletre vonatkozó jövendöléssel is kapcsolatba kerül, s ezáltal megteremti az elbeszélés másik meghatározó mitológiai vonulatát. Az említett irodalmi művek elemzésén keresztül az értekezés a mítoszkritikai módszer elméleti alapjait, a mítosz és a mitologikus gondolkodás működését a gyakorlatban is bemutatja. A szimbólumok és a bináris oppozíciók vizsgálatával a szöveg olyan elemei is a vizsgálat tárgyai lesznek, mint a mágia és a csoda, a narráció és a narrátor egymáshoz való viszonya, az ismétlődő mikroszüzsék és azok szüzsében megmutatkozó helye, az inter- és az intratextualitás jelentés- és értelemképző szerepe, a hasonmások és egyéb megkettőződések, és azok esetleges rendszerének szerepe, a különböző módokon megmutatkozó tér és idő jelentései, a szöveg bestiáriumának és herbáriumának értelmező szerepe, vagy mint a szöveg szubverzív (sok esetben a karneváli világszemléletből kinövő), felforgató tulajdonságainak a jelentésképző szerepe. Az értekezés ezeket az elemzési szempontokat mind az elmélet, mind a gyakorlat szintjén igyekszik érvényesíteni. The dissertation targets 19th century literately texts with the methodology of myth criticism. The examined texts all feature the complex web of problems presented by the mythologem of the contract with the devil. In the first part of the dissertation I establish the theoretical principles of myth criticism and consider the most important connections between myth and literature. In this process the four typical elements of mythological thought are also examined as they appear in practical usage. The definition and workings of magic are illustrated by Balzac’s The Magic Skin and also by his novels known as the Vautrin trilogy: Father Goriot, Lost Illusions and Scenes from a Courtesan’s Life; while the symbolising process of literature is examined in Adelbert von Chamisso’s Peter Schlemihl. As a third aspect, the dissertation examines the workings of binary oppositions in the texts mentioned above, and finally it considers the poetic transposal of the carnival in Gogol’s Dead Souls. The reason behind the selection of these texts is that they all operate with money as a symbol, which is in every case an instrument in the devil’s temptation attempts or even the manifestation of the devil himself. The second part of the dissertation focuses on a single literary text: Conrad Ferdinand Meyer’s The Judge. While making use of and further expanding on the previously outlined methodological principles, I examine the story of the judge who allies herself with the devil, with special attention to the peculiarities of historical fiction characteristic of Meyer and also to the philosophical and artistic influences characteristic of the time of writing. In The Judge, several notions can be pinpointed as reasons for giving in to temptation, such as lust for power, the role of the mother protecting her child, love, or spur-of-the-moment passion. The narrator is treated as a source of irony by the narration, he is an incompetent narrator, whom I call an ironicized narrator. The two main symbols of The Judge – the horn and the chalice – are connected to the prophecy concerning Judgement Day, and thus they establish the other significant mythological framework of the text. While analysing the above mentioned texts, the dissertation also illustrates the practical application of the theoretical principles of myth criticism and the workings of myth and mythological thought. By examining symbols and binary oppositions, such elements of the text are also scrutinized as magic and miracles, the relationship between the narration and the narrator, the recurring microsujets and their respective places in the sujet, the role of inter- and intratextuality in the formation of meaning and reason, Doppelgängers and other doubles and the role of their potential system, the interpretation of the various appearances of space and time, the interpreting role of the text’s bestiary and herbarium, and the role of the text’s subversive nature (often originating in a carnivalistic view) in the formation of meaning. The dissertation aims to assert these analytical considerations both on a theoretical and on a practical level.