Die Geburt eines Klassikers der Moderne. Die Rezeption von Musils Mann ohne Eigenschaften

Absztrakt

Absztrakt

Jelen doktori értekezés témája Robert Musil Der Mann ohne Eigenschaften (A tulajdonságok nélküli ember) recepciója az 1930-as években. A vizsgálat fő tárgya Musil regényének első és második kötetére vonatkozó újságcikk-kivágásokból összeállított gyűjtemény. A fent nevezett újságcikk-kivágásokból álló gyűjtemény Musil irodalmi hagyatékának egy részét képezi és az Osztrák Nemzeti Könyvtár Kéziratgyűjteményében található. A dokumentáció vizsgálatának első kettős kiindulási hipotézise, hogy a „mi” Tulajdonságok nélküli emberünk (Der Mann ohne Eigenschaften) nem azonos az 1930-as évek Tulajdonságok nélküli emberével, és hogy a recepciótörténet gyakran az egymással nem összeegyeztethető megértési kísérletek felsorolása. Az értekezésben megfogalmazott második hipotézis: A Der Mann ohne Eigenschaften olvasói, kritikusai és recenzensei csak az úgynevezett „kanonikus részt” illetve a szerző által autorizált regényfejezeteket olvasták és értelmezték. Egyrészt a korabeli olvasók a regényt két lépésben olvasták: 1930-ban az első kötetet, míg a másodikat 1932-ben. Másrészt nem tudták, hogy a regény torzó, befejezetlen mű marad. Egy harmadik rész megjelenésére vártak, ami azonban nem következett be Musil élete során, másrészt senki sem sejtett egy olyan hagyatékot, amely szinte a végtelenségbe torkollik. Az első olvasók nem ismertek semmiféle filológiai vitát a regény hagyatéki részéről. Ők nem alkalmaztak divatos módszereket a mű értelmezéséhez. Röviden: a kortárs olvasók a regényt mint valami újat olvasták. Az 1930-as években Robert Musil Tulajdonságok nélküli embere recepciójánok fő vonásai a következők: A könyv túl összetettnek bizonyul ahhoz, hogy egyértelműen csupán „regényként“ tekintsék. A kritikusok így különböző regényfogalmakkal próbálkoztak. Ez a tájékozódáshoz egy előzetes koordinátaként szolgált, amely a mű részaspektusainak csupán szelektív szemléleteként bizonyult. Az 1930-as évek irodalomkritikájában Robert Musil Tulajdonságok nélküli emberét a jelenkor múltba vetett projekciójaként látják, ahol kihangsúlyozásra kerül a regény aktualitása. A kritikusok nem látnak különösebb eltérést saját jelenkoruk és a regényfolyam elbeszélt időszakának a jelenkora között. A tulajdonságok nélküli embert szatirikus illetve humoros regényként szemlélték. A párhuzam-akció a legnagyobb politikai szatíra médiumaként van számontartva. A szatírával kapcsolatban különös elismerésnek örvendett Musil stílusa, nyelvezete és iróniája. Musil nyelvi képességének rendkívüli dícsérése kompenzáló jelleggel bír: a kritikusok Musil írói nyelvezete szépségének kiemelésével próbálják ellensúlyozni a regény cselekménybeli szegénységét. Dr. Arnheim regényalak konkretizációja három módon nyilvánul meg: Az egyik a műanalitikus jelleg, amely a regénystruktúra értelmezéséhez azáltal járul hozzá, hogy a kommentárokban Arnheim regényalakjában látják Ulrich ellenlábasát. Ez egy olyan regénykoncepciót implikál, amelyik az Ulrich és Arnheim közötti ellentéteken alapszik; ez magyarázatot ad a regény címére is, anélkül hogy egy misztikus háttérre kellene hivatkoztatni. Bár a kritikusok Paul Arnheim regényalak megalkotásában Walther Rathenau képmását látták, legtöbbjük mégsem értelmezi a művet kulcsregényként. A kritikusok közül csak néhányan látnak Arnheim figurájában egy Rathenaura vonatkozó kritikát. Musil művét pszichológiai regénykényt ist értelmezték. Ennek a felfogásnak a következménye a regény Marcel Proust művével történő azonosítása. Azon recenziók, amelyek Musil művében pszichológiai regényt látnak és azt Proust művével identifikálják, elsősorban pozitív jelleggel bírnak, ezekben dícsérik Musil pszichológiai regényművészetét. Musil regényének olvasása során igénybe vett szellemi erőfeszítés és a regényben megtalálható hosszú intellektuális társalgások hozzájárulnak a kritikusoknál Thomas Mann A Varázshegy című regényével kapcsolatos asszociációkhoz. Ezenkívül a műkritikusok Musil regényét James Joyce, Alfred Döblin és Hermann Broch műveivel hozták összefüggésbe. Az egyes recenziók rekonstrukciója azt eredményezi, hogy Musil és a modern kor előbbi három klasszikusa közötti vélt közös vonások a művek felületes ismeretéről adnak bizonyságot. Ulysses (Ulisszes) német recepciójának jellegzetessége az irodalmon kívüli aspektusok, elsősorban a külföldi kritikák átvétele. Ezen bírálatok hemzsegnek a szuperlatívuszoktól és ezen eljárás következményeként a recenzensek vagy teljességgel átvették vagy elutasították a külfüldi kritikákat. Az Egyesült Államokban a mű betiltása és elkobzása, majd azt követően a példányok elégetése, ugyanakkor a vélt pornográfia miatti bírósági eljárás hozzájárultak annak stilizálásához mint híres eset (cause celebre). A Two Worlds Monthly folyóiratban megjelent kalózkiadás egy olyan tiltakozást váltott ki, ami a művet ismételten cause celebreként stilizálta. Mindkét vonás megtalálható a Rhein-Kiadó reklámprospektusaiban és a mű ilyen módon történő megközelítését nagyrészt átveszik a kritikusok is. Döblin Berlin Alexanderplatz című regényének korabeli recepciója során megfigyelhető három világos tendencia. Az első irányzat a regény innovatív jellegzetességét dícséri. A második irányzat számára a regényhős Franz Biberkopf a politikai diskurzusok projekciós felületévé válik. Ez a szemlélet a főhős társadalmi hovatartozásának kérdésére fekteti a hangsúlyt, ugyanakkor a regény proletár jellegzetességének valódiságát tárgyalja, figyelembe véve a főszereplő származását illetve a szerző szocialista vagy nem szocialista politikai álláspontját. A regény legintenzívebb vizsgálata a baloldali sajtóban található. A harmadik irányzat Joyce-ra utaló epigonális jelleget tulajdonít neki. Bár Musilt, ami az újabb német elbeszélőművészetet illeti, „úgynevezett sarokkőként” tartják nyilván, mégsem kerül sor Musil intenzív vizsgálatára mint a modern regény képviselőjére Joyce és Döblin mellett. A kritikusok nem azonosították regénytechnikai előrelépésként Musil narratív minimalizmusát mint a regényben jelenlévő maximális esszéisztika alapját. Ennek következtében ki van zárva a diskurzusból a közös vonások lehetséges összehasonlítása a Joyce-i és Döblin-i kompozíciós ismertetőjegyek alapján, mint például a két regény asszociációs felépítése és a montázs mint stílusjegy. Hermann Broch Die Schlafwandler (Az alvajárók) című trilógiájának és Musil regényének összehasonlításánál közös vonásként elsősorban a szerzők származási helye, Ausztria kerül kiemelésre. A trilógia pontosabb összehasonlítása Musil torzóban maradt regényével nem vezet közös jellemzővonásokhoz, azonban az elemzés során egyre világosabbá válik Die Schlafwandler és Heinrich Mann Der Untertan (Az alattvaló) című regénye közötti nagy affinitás.


The dissertation deals with the study of reception of Robert Musil novel Torso Der Mann ohne Eigenschaften (The Man Without Qualities) in the thirties. Subject to investigation are reviews for the first and second Volumes of the novel, they are in Musil estate (Nachlass), in the manuscript collection of the Austrian National Library. From the study of historical reception can achieve two theoretical knowledges: the first concerns the interpretation of the Roman (die werkanalytische Erkenntnis), the other relates to the contemporary audience of The man without qualities (die publikumsanalytische Erkenntnis). A characteristic of the novel is the "narrative minimalism", this offers "the basis for predominance of the essayistic parts in the novel" (Matthias Luserke). And in this sense shall be Musil's work as a novel, which is absolutely not compliant built the literary genre and the novel type; as a first question of the project is that new generic categories were used in order to carry out the new in the historical moment of its emergence can. The novels Alfred Doblin's Berlin Alexanderplatz, James Joyce's Ulysses, Marcel Proust's In Search of Lost Time, Hermann Broch's Die Schlafwandler (The Sleepwalkers) and Thomas Mann's Der Zauberberg (Magic Mountain) share with Musil's novel not only the time of reception but also the claim modern method of reality representation. Meanwhile are all considered "modern classics". Researching the parallels and comparisons in the contemporary reception of Musil's novel is part of the present project. The principle of the quotation is considered a constitutive aspect of the novel, the relevance of this aspect possesses more than just an intertextual character, for example, the assembly of quotations of contemporary writers, such as Walther Rathenau and Hellen Kelly, who were present in the minds of his time, actively or passively formed the consciousness of Musil's Time. However, were advised at the beginning of the rediscovery Musil after the Second World War in oblivion. This facet of the concretisation (Konkretisation) is audience analysis. Critics recognized under Dr. Paul Arnheim a masked Rathenau, but they focus on the irony of philosophemes of life philosophy and Neo-Romanticism and the example by being a critique of ideology reflected in fiction. In the reviews on Man Without Qualities is observed that the narrative minimalism of the novel, causing critics to use an analytical category and to emphasize positively the style and the language or the novel: The mention of style and the language has a compensatory character.

Keywords:

Robert Musil Reception, Literary criticism in the thirties about Man without Qualities, Rathenau Reception, German Joyce reception, German Proust reception, modern classics, comparative literature, Musil's estate, review collection

Leírás
Kulcsszavak
Robert Musil Reception, Rathenau Reception, German Joyce reception, German Proust reception, modern classics, comparative literature, Musil's estate, Robert Musil recepciója, Walther Rathenau recepció, Joyce német recepciója, Proust német recepciója, a modern kor klasszikusai, összehasonlító irodalomtudomány, Musil-hagyaték, recenziógyűjtemény
Forrás