A disszertációm fő kérdése a következő: mi a kockázat szerepe az egyéni felsőoktatási választásokban is mi ennek a rövidtávú makroökonómiai következménye? Vagyis okozhat-e makroökonómiai válságot, ha az egyének tömeges mértékben tapasztalnak negatív oktatási megtérülési rátát? A disszertációm a téma és a dolgozatom felépítésének bemutatásával kezdődik. A dolgozatomat 4 fő fejezetre tagoltam. Az első és második fejezetek a téma irodalmi összefoglalását adják. A harmadik fejezetem az empirikus elemzés során használt adatbázis bemutatást tartalmazza, míg a negyedik fejezetben található ez az empirikus elemzés. A dolgozatom konklúzióval zárul, amely kiemeli a legfontosabb eredményeket és azok értelmezését, valamint a jövőbeli kutatási lehetőségeket vizsgálja. Az oktatási választások kockázatának vizsgálata motiválta a dolgozatot. A közgazdaságtani megközelítést alkalmaztam a kutatás során. Az elméleti és empirikus eredményekkel foglalkozó fejezetek az emberi tőke befektetések kockázatával foglalkozó irodalomhoz járulnak hozzá. Könnyen beláthatjuk, hogy milyen összetett ez a kérdés, ha arra az irodalmi vitára gondolunk, amely azt taglalja, hogy vajon az oktatás csökkenti, vagy növeli a munkapiaci kockázatokat. Vajon kockázatos beruházásként, vagy munkapiaci kockázatokkal szembeni biztosításként kell tekinteni az oktatásra? E kérdések irodalma és a számomra elérhető adatbázisok alapján három hipotézist fogalmaztam meg és vizsgáltam. A kutatásom 6 tézis megfogalmazását tette lehetővé. Az első tézist az elméleti irodalomból vezettem le. Azt találtam, hogy beruházás típusú oktatás-elméletek kis eltéréseket mutatnak a kockázat szerepének tekintetében. Habár fontos megjegyezni, hogy a sorting megközelítésben egy sikeresen befejezett oktatási program is lehet tökéletesen értéktelen. Az emberi tőke beruházás esetén ez nagyon valószínűtlen. A második eredményemet az empirikus irodalomra alapoztam és arra a következtetésre jutottam, hogy a diákhitelek a költségmegosztás eszközei és növelik az oktatási ráfordításokat. A hallgatók támogatásának eszközei. Egy nagyméretű diákhitel-piac kiépülése akár évtizedekig is eltarthat és nehéz megjósolni, hogy mekkora szerepet fog betölteni egy adott oktatás-finanszírozási rendszeren belül. Vannak azonban olyan országok, ahol relatíve magas a magánköltés aránya, a diákhitelezés komoly hagyományokkal rendelkezik és jelentős szereppel bír. A harmadik és negyedik tézisem magyar diákhitel-törlesztők 2008-2012 vett mintájának empirikus elemzésével kaptam. Egy Markowitz-elméletre alapozott nemzetközileg bevett módszertant alkalmaztam. Az eredmények újdonságát adja, hogy Közép-Kelet Európában hasonló módszertannal még nem készítettek elemzést és különösen nem céloztak még diákhiteleseket az elemzéssel. A megfigyeléseim illeszkednek a nemzetközi tanulmányok eredményeihez abban az értelemben, hogy a diákhitel felvevőkre sem jellemző, hogy kizárólagosan kockázat-megtérülés alapú döntéseket hoznának. Vitatható, hogy egyáltalán szükséges-e, hogy ilyen magatartást kövessenek, azonban ebben az esetben makróökonómiai kockázat lehet az eredmény. Ezt elemeztem a 4. fejezetben és egy szisztematikus cáfolatát adtam a diákhitelezés alapú makroökonómiai válságnak. Elsőként az Egyesült Államokra mutattam rá, mint lehetséges válság kiinduló pont, de még az Egyesült Államok esetén sem kellően nagy a diákhitel piac. Másrészről pedig az emberi tőke beruházások piacán nem lehet exponenciálisnövekedésre számítani. The main question of the thesis is the following: what is the role of risk in individual higher educational choice and what are its short-term macroeconomic implications? Namely, whether it can cause a macroeconomic crisis if individuals experience negative rate of return to education on a mass level? My thesis begins with an introduction to the topic and to the structure of the thesis. My thesis has 4 main chapters. Chapter 1 and 2 gives introduction to the literature of the topic of the research. Chapter 3 introduces the dataset I have used and Chapter 4 contains the empirical results of the thesis. It ends with a conclusion highlighting my main results and the implications of them and will also outline future research possibilities. Risk of education investment is pointed out as the motivation for the dissertation. First of all, the economics approach was chosen from among the branches of sciences that conduct education research. Both theoretical and empirical studies have been made on the risks of human capital investment. As an example of the complex issue in question, there is an ongoing argument in the literature as to whether education increases or decreases labour market risk. Should it be approached as a risky investment or an insurance against a larger risk? Based on the literature of these questions and the databases available for the research three hypotheses were tested. My research has produced 6 results. My first result is derived with the aid of the theoretical literature. I found that the investment type education theory has minor differences in the role of risk. However it should be kept in mind that in case of sorting a finished education programme can turn out to be fully valueless. In case of human capital investment it is highly unlikely. The second result is based on the empirical literature and it states that student loans are elements of cost-sharing and they tend to increase spending on education. They are the tools of financial support for students. Building up a large student loan market takes decades and the features of a market are difficult to predict. Some countries, however, stand out; here private investment is relatively high, and student lending has an important role and tradition. This result is against the idea of a rapid spontaneous growth of a student loan market. The third and fourth result of the thesis is the result of an empirical analysis of a dataset of Hungarian student loan borrowers, who repaid their debt during 2008-2012. A well-established methodology based on the Markowitz theory was used. It is new that such methods were not used in Central-Eastern European samples and it is the first time that especially student loan borrowers gave the sample. My results are similar to the findings of the literature in the sense that student loan borrowers seem to not only follow the risk-return trade-off based behaviour. It can be argued that they should not necessarily follow such behaviour however in that case it can result in macroeconomic risk. This macroeconomic risk was analysed in Chapter 4 as well where a systematic denial of the student loan based macro crisis was given. First the United States was shown as the potential candidate for such a crisis, but even in that case the student loan market is relatively too small to produce such a crisis. On the other I hand I showed that human capital investment is not such an investment where exponential growth is likely to be observed.