Dolgozatomban a crossplay és az identitás kapcsolatát vizsgáltam, különös tekintettel a nemi identitás kérdését járva körül. A cosplay mint kulturális jelenség és művészet önmagában is megannyi lehetőséget nyújt az egyén identitásának vizsgálatában, hiszen azáltal, hogy egy többnyire fiktív karakter bőrébe bújik az ember, rengeteg mindent kifejezhet – a rajongásától kezdve akár saját nézeteit és értékeit is. Munkámban a cosplay azon területével foglalkoztam, ami esetében az egyén saját nemével ellentétes karakternek öltözik be – azaz crossplayel –, és azt vizsgáltam, ez miképp függhet össze saját identitásával, mit fejez ki ezáltal, milyen hatást gyakorol a környezetére, valamint hogy maga a cosplayes közösség hogyan ítéli meg itthon ezt a kulturális gyakorlatot. Ehhez először magát a cosplayt helyeztem el a szubkultúra fogalmának keretein belül, majd Johan Huizinga játékdefiníciójába illesztettem be a jelenséget, és ezen a vonalon továbbhaladva mutattam be a crossplay itthoni gyakorlatát, online kérdőívemre és készített interjúimra támaszkodva. Külön kitértem a nemi identitás témakörére, a gender studies felszínét kapargatva, hogy keretbe helyezhessem interjúalanyaim esettanulmányát, amiket a végén aztán össze is hasonlítottam. Arra a következtetésre jutottam, hogy a crossplay elsősorban nemi identitással való játékként értelmezhető, amely nem kínálhat valós identitás-transzformációt, az egyén viszont kifejezheti rajongását a választott karakter iránt, ideiglenesen megszabadulhat a neméhez kötött társadalmi béklyóktól, de a humor és a polgárpukkasztás eszközeként is használhatja.