Jelen dolgozattal nincs is más célom, mint az, hogy a témában alapszakosként megkezdett kutatásom folytassam, hozzászólván a műfajról zajló diskurzushoz, mely egyre meghatározóbb a magyarországi színházi közegben, akárcsak maga a fizikai színház fogalma és gyakorlata. Erre utal a cím is, melyet Hans-Thies Lehmanntól kölcsönöztem: „a posztdramatikus színház egyszerűen azt jelenti: figyelj arra, ami holnap jön” – avagy írásommal először bizonyos színháztörténeti folyamatokra igyekszem koncentrálni a figyelmet, azt remélvén, abból, hogy hogyan jutottunk el a jelenlegi állapothoz, könnyebben világossá válik, hová tart a lehmanni posztdramatikus színház, illetve a fizikai színház, mint posztdramatikus színházi műfaj. A terminus definiálását nem tekintem a feladatomnak, ugyanakkor az eddig megszületett fogalomkísérletekkel való számvetéssel, némi történeti áttekintéssel, illetve két előadás szorosabb tanulmányozásával szeretnék rámutatni a teoretizálás lehetőségeire. A kiválasztott produkciók az Ilyés-Formanek-Pignitzky triászhoz és a Forte Társulathoz köthetőek. A Halottaskönyv és A Te országod című alkotások elemzésén keresztül a társulatok munkásságának bemutatására vállalkozom, valamint azt vizsgálom, hogy az adott csapatok milyen elméleti keretek mentén alakították ki saját fizikai színházi ars poeticájukat, s hogyan tesznek (vagy épp nem tesznek) eleget ezen koncepcióknak.