Óvodai tehetségmenedzsment

Dátum
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

Dolgozatom célja az volt, hogy kidolgozzak egy, az intézmények számára hasznos tehetségmenedzsment programot, melyet minden óvoda könnyedén adaptálhat, használhat. A programmal azt szerettem volna elérni, hogy a kistelepüléseken lévő intézményeket versenyképessé tegyük a városi óvodákkal szemben. A programmal, folyamattal kapcsolatban volt egy elképzelésem a dolgozat elején, de a szakirodalom olvasása közben, ahogy elmélyedtem a témában rá kellett jönnöm, hogy ez az elképzelésem alapján nem valósítható meg. Tervem az volt, hogy az óvodai nevelés-oktatás keretein belül oldjam meg a tehetséggondozást, de a tehetségmenedzsment nem létezhet partnerek, más intézmények bevonása nélkül, ezért változtattam az alapkoncepciómon, mert a célomat el szerettem volna érni: az intézmény versenyképessé tételét. A cél elérése érdekében rugalmasnak, innovatívnak, de mégis a személyi és tárgyi feltételekhez, valamint a menedzsment szereplőihez igazodónak kellett lennem a feladat „megoldása” közben. Már számos szakirodalom foglalkozik a tehetséggondozással és fejlesztéssel, de ezek szinte mind iskolai megközelítésben tárgyalják a témát, az óvodai tehetséggondozás „alulmarad”. A szakemberek szerint a gyermeket hagyni kell játszani, mert ebben a tevékenységben bontakozik ki, fejlődik gondolkozása, érzelmei, de tudnak-e a mostani gyermekek elmélyülten játszani? Tapasztalatom szerint igen, de csak kevesen, ezért sem gondolkodása, sem érzelmei, sem képességei terén nem fejlődnek úgy az óvodáskorú gyerekek, mint ahogy mi azt pedagógusok szeretnénk. Az óvodapedagógusoknak be kell „avatkozni” a fejődés menetébe, irányítani kell a gyermek tevékenységét (de csak addig, amíg szükséges), ha már irányítom, akkor már fejlesztem is egyben. A folyamatos képességfejlesztés közbeni megfigyelésekkel olyan információkat szerez a pedagógus, melyek alapul szolgálnak a mérésekhez. Kutatásom során összegyűjtöttem azokat a mérőeszközöket, melyek segítségül szolgálnak a pedagógusok számára, hogy mely képességterületnél milyen mérést használhatnak. A méréseknél be kell vonni a szakszolgálat szakembereit is, mert nélkülük nem kapunk teljes, tiszta képet a gyermek képességeiről, valamint a gyenge oldal erősítésében is nagy szerepet játszanak. A dolgozat írása közben többször gondolkodóba ejtett, hogy ki fogja össze a folyamatot, de arra az álláspontra jutottam, hogy mindenképpen egy szakszolgálati szakembernek kell koordinálnia, mert a gyermek szempontjából fontos az óvodában felismert kiemelkedő képességű gyermek iskolába való zökkenőmentes „beszoktatása”. A tehetségkoordinátor hatáskörét, illetékességét és feladatkörét a folyamat elején a tehetséggondozó programban le kell tisztázni, megállapodást kell kötni az óvodának a feladat ellátására, mert ő az összekötő kapocs minden tekintetben az intézmények és a partnerek között. A gyermek képességeire számos környezeti tényező van hatással, melyek előbbre viszik, vagy hátráltatják azok fejlesztését, de arra következtetésre jutottam, hogy a legbefolyásolóbb tényező a szülői háttér. Nem mindegy, hogy a szülő hogyan, és milyen körülmények között, milyen módszerrel neveli a gyermekét, minden esetben arra kell törekedni, hogy ne irányítói, hanem támogatói, ne korlátozói, hanem „szárnyakat” adói legyenek a gyermeknek. Összegzésként elmondhatom, hogy a dolgozat elején megfogalmazott célt elértem, mert olyan folyamatot fogalmaztam meg, dolgoztam ki, melyet véleményem szerint a gyakorlatban is alkalmazni érdemes és alapul szolgálhat egy intézmény versenyképessé tételére.

Leírás
Kulcsszavak
tehetségmenedzsment, óvodai nevelés-oktatás, tehetséggondozás, óvodapedagógus, mérőeszköz, tehetségkoordinátor, szülő
Forrás