A pitvarfibrilláció a leggyakoribb szívritmuszavar napjainkban, melynek előfordulása folyamatos növekedést mutat az elmúlt évtizedekben. Terápiája ma is komoly kihívást jelent. A szívizom arrythmiás összehúzódása következtében változik a vér kiáramlása is, ami vérrög kialakulásához vezethet, ez pedig a továbbiakban szisztémás embolizációt okoz. A legsúlyosabb tromboemboliás szövődmény az ischaemiás stroke. Pitvarfibrilláció esetén a stroke kockázata ötszörösére növekszik, ezért ebben az esetben elengedhetetlen a megfelelő trombózis-profilaxis. A K vitamin antagonisták (warfarin, acenokumarol) ma a világon az egyik leggyakrabban alkalmazott, hatékony véralvadásgátló szerek. A K vitamin antagonista gold standardnak számít az antikoagulánsok között, de használatát több tényező is megnehezíti. Gyakori monitorozás szükséges, szűk a terápiás tartománya (INR 2.0-3.0 között), melyet számos egyéb gyógyszer egyidejű szedése is befolyásol, ezáltal a warfarin illetve acenokumarol terápiában részesülő betegek kevesebb, mint fele tartható hosszú távon ezen INR értékek között, és gyakoribbak a haemorrhagiás szövődmények is. Ezen faktorok miatt manapság egyre nagyobb jelentőséggel bír az új típusú orális antikoagulánsok alkalmazása, mely szerek az eddigiektől eltérő hatásmechanizmussal érik el a várt hatást. A NOAC-ok alkalmas alternatívái lehetnek a warfarinnak, mivel a pitvarfibrilláció okozta stroke kockázatának egyidejű csökkentése mellett redukálják a rettegett vérzéses szövődmények kialakulását is. Előnyük, hogy szájon át, fix dózisban adhatóak, így lényegesen kényelmesebbé válik az adagolásuk, nem szükséges monitorozni sem őket, valamint kevésbé lépnek interakcióba táplálékkal és más gyógyszerekkel. Használatukat korlátozza, hogy jelenleg nincs megfelelő monitorozási lehetőség, és nem rendelkezünk specifikus antidotummal sem, kivéve a dabigatránnál, ahol a legújabb kutatási eredmények értelmében az idarucizumab megfelelőnek bizonyult erre a célra. A dabigatrant a RE-LY tanulmányban, a rivaroxabant a ROCKET-AF tanulmányban és az apixabant pedig az ARISTOTLE tanulmányban vizsgálták. A NOAC-okkal végzett elemzések bebizonyították, hogy a dabigatran 150 mg-os dózisát leszámítva nem voltak kevésbe hatékonynak ezek a szerek a warfarinnál stroke és szisztémás embólia prevenciójában, emellett szignifikánsan csökkentették a koponyaűri vérzések és az egyéb vérzéses szövődmények előfordulását. Ezeket összegezve jobb szernek bizonyultak a warfarinnál. Összességében elmondható, hogy a IIa (direkt trombininhibitor) és a Xa faktor gátló új orális antikoagulánsok jelentős szereppel bírnak ma a klinikai gyakorlatban, különösképp a nem-billentyű eredetű pitvarfibrilláció kezelésében.