Operált betegeink kórtörténetét elemezve megállapítottuk, hogy:

• A nyelőcső-resectiók több mint fele, a gastrectomiák több mint egyharmada után komplikációk léptek fel a posztoperatív szakban. Mindkét csoportban gyakoribbak voltak az általános szövődmények és a halálozás nagyobb részét is ezek okozták.
• Nyelőcső-resectióknál a gyomor vagy a gyomorcsonk eltávolítása a sebészi szövődmények számát jelentősen növelte. A műtét kiterjesztése a tüdőre vagy a pericardiumra, illetve az intraoperatív sérülés miatt végzett splenectomia nem volt hatással a szövődményekre és a halálozásra. A gastrectomiák kiterjesztése a lépre az összes szövődményes eset és a sebészi szövődmények gyakoriságának szignifikáns növekedéséhez vezetett. A műtétek további kiterjesztése a léppel együtt más szervekre csak a pancreas resectiója esetén fokozta a kedvezőtlen hatást. Ebben a csoportban a letalitás is emelkedett. Összességében a műtét kiterjesztése a halálozást nem befolyásolta.
• Nyelőcső-resectióknál a nyakon készített süllyesztett anastomosisok insufficientia rátája szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a más módszerekkel készítetteké. Gastrectomiáknál a süllyesztett anastomosisok insufficientia rátája volt a legkisebb, a gépi varrattal készítettekkel összehasonlítva szignifikáns a különbség.
• Nyelőcső-resectióknál a nyaki oesophago-gastrostomák insufficientia gyakorisága szignifikánsan nagyobb volt, mint a mellkasban készítetteké. Gastrectomiáknál a hasi és a mellkasi anastomosisok insufficientia rátája között nem volt különbség.
• Nyelőcső-resectióknál, ha az anastomosis a nyakon készült szignifikánsan több volt a szövődményes eset és a sebészi szövődmény, mint a mellkasi anastomosisoknál. Gastrectomiáknál az anastomosis pozíciója ebből a szempontból is közömbös volt. Kísérleteink eredményei szerint:
• A süllyesztett anastomosisoknál az invaginált rövid nyelőcső- vagy bélszakasz nem károsodott. Felszínét beborította a befogadó szerv nyálkahártyája. Az anastomosisok szerkezetüknek köszönhetően elkészítésük pillanatától jól ellenálltak a lumenben fellépő belső nyomásnak. Fontos körülmény, hogy nincsenek a lument közvetlenül drenáló öltések. Az, hogy az anastomizált szervek sebajkai egymástól távol helyezkednek el, nem akadálya a gyógyulásnak.
• Az invaginátum hossza nem befolyásolta a gyógyulási folyamatot.
• Süllyesztett anastomosis készítésekor fontos, hogy az öltések ne hatoljanak a szervek lumenébe. A nyelőcső szabad végén a nyálkahártyát célszerű egymástól 3-4 milliméterre behelyezett öltésekkel rögzíteni az izmos falhoz.