Az értekezés kitűzött célja az volt, hogy a tanulási célú hallgatói mobilitást a felsőoktatás nemzetköziesedésének kiemelt elemeként vizsgálja. Mindenekelőtt a nemzetköziesedés fogalmát értelmeztük, majd az azon belüli folyamatokat, szinteket és szereplőket ismerhettük meg. Ezután a hallgatói mobilitás definícióját tisztáztuk: először elhelyeztük a migráció tágabb fogalomkörében, majd áttekintettük a külföldi tanulást segítő legnagyobb szervezeteket és a legfontosabb statisztikai adatokat. A vizsgálati terület pontos lehatárolását követően olyan kérdések kerültek középpontba, milyen előnyökkel járhat egy csereév, vagy a külföldön szerzett diploma, s milyen hátrányokat okozhat a mobilitásból való kimaradás. A szakirodalom alapján a külföldi tapasztatok hasznosulása több módon is megtérülhet: az idegen nyelvi készségek fejlődése mellett munkaerő-piaci, akadémiai és személyiségbeli növekedést is jelenhet a diákmobilitás. Megvizsgáltuk mely tényezők segítik a mobillá válást, s mely tényezők hátráltatják a diákokat abban, hogy külföldön tanuljanak. A nemzetközi és hazai kutatások is megerősítették azt, hogy bár a hallgatói mobilitás lehetősége egyre szélesebb társadalmi rétegek előtt áll nyitva, mégis kimutathatók szelekciós folyamatok a megvalósult hallgatói mobilitások során. Még a fejlett nyugat-európai országokban is befolyásolja a külföldi tanulmányok vállalását a szülők iskolázottsága, a diák családjának anyagi helyzete. Ugyanakkor más kutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy e tényezők mellett más szempontokat is figyelembe kell venni, mint például a mobilitási tapasztalatot (mobilitási tőkét) vagy a külföldi kapcsolathálót (migrációs burkot). Empirikus vizsgálatunkban a CHERD kutatóközpont hat adatbázisát használtuk fel. A tanulási célú mobilitás mellett a határátlépéssel járó munkavállalás tendenciáit is lehetőségünk volt tesztelni. Mind a négy mobilitási mozgást (külföldi tanulási tapasztalat és terv, külföldi munkatapasztalat és terv) vizsgálva bebizonyosodott, hogy a debreceni válaszadók esetében emelkedés mutatható ki évről évre. Vizsgáltuk azt is, hogy a hallgatók mobilitása összefüggésben áll-e, s ha igen, milyen módon a gazdasági-társadalmi helyzetükkel és társadalmi tőkéjükkel. Feltételezésünk, miszerint a mobilitási tapasztalatot és terveket befolyásolják a szocio-ökonómiai státusz hagyományos mutatói, igazolást nyert. Ennek megfelelően nagyobb arányban rendelkeznek mind tanulási, mind munkavállalási mobilitási tapasztalattal és tervekkel a magasabb iskolázottságú szülők gyermekei, a jobb objektív és szubjektív tőkemutatóval jellemezhető családok gyermekei és azok a hallgatók, akik beszélnek idegen nyelveket – ráadásul minél többet és/vagy minél magasabb szinten. De azt is feltételeztük, hogy a hagyományos társadalmi státus dimenziója mellett más, puhább befolyásoló tényezők szerepe is erős lehet. Ilyennek azonosítottuk a társadalmi tőkét és a bizalmi tőkét. Bebizonyosodott, hogy a finomabb, „puha” mutatók nemcsak képesek árnyalni a szocio-ökonómiai mutatók által kapott eredményeket, de sok esetben még határozottabb összefüggést is mutatnak évről évre a mobilitással. Így a magasabb társadalmi tőkével (magas migrációs burokkal, mobilitási tőkével, alacsony lokális kötődéssel) rendelkező hallgatók magasabb mobilitási tapasztalattal és tervekkel jellemezhetők.
Az empirikus elemzés végén létrehoztunk négy mobilitási klasztert. A klasztereket a mobilitási tapasztalatok, tervek, nyelvtanulási motivációk és a Bogardus-féle társadalmi távolságmérő skála külföldi hallgatókra vonatkozó kérdései segítségével alakítottuk ki, s otthon maradóknak, egzisztenciális kivándorlóknak, felfedezőknek és hódítóknak neveztük el őket. Igazolódott a hipotézisünk, miszerint a létrejött négy mobilitási csoport a társadalmi háttérmutatók és felsőoktatási eredményességi mutatók alapján egyaránt sajátos arculattal rendelkezik. Az otthon maradók inkább a rosszabb anyagi helyzetű, kisvárosban élő fiatalok, akik alacsonyan iskolázott anyák gyermekei, nem beszélnek idegen nyelveket. A felfedezők legtöbbje nagyvárosi, kiemelkedő szubjektív anyagi helyzetű diák, akik középfokon beszélnek idegen nyelvet, s apjuk magasan iskolázott. A hódítók és egzisztenciális kivándorlók csoportjának fele szintén nagyvárosi, előbbi csoport tagjai ráadásul az objektív tőkemutatók alapján a legelőnyösebb gazdasági helyzetűek, ők rendelkeznek legnagyobb arányban felsőfokú nyelvvizsgával és ők beszélik a legtöbb nyelvet. A felsőoktatási eredményességi mutatók tekintetében ismét a hódítók voltak előnyben: ők azok, akik az akadémiai eredményesség, a továbbtanulási tervek, az intragenerációs beágyazódás, az önkéntesség, vagy a szervezeti tagság szempontjából is pozitív eredményeket értek el. Az otthon maradók viszont nemcsak a mobilitást tekintve tűnnek passzívnak: nem terveznek továbbtanulást, gyengébbek az intragenerációs kapcsolataik, legalacsonyabb arányban önkénteskednek s tagjai valamilyen szervezetnek.

The aim of the dissertation is to study international student mobility as a key component of internationalization of higher education. First we interpreted the term of internationalization, then we presented the processes, levels and actors within it. We clarified the definition of student mobility: we placed it within the broader sense of migration, we delineated the biggest study abroad organizations and the most important statistics. Based on the literature, we explored the benefits of credit or diploma mobility and the disadvantages of immobility. The utilization of international experiences can be rewarded in several ways: development of foreign language skills, better labor market positions, academic achievement or personality growth. In the following chapter, we examined what factors help students to become mobile and what factors hinder them from learning abroad. Although the possibility of student mobility is open to wider social strata, however, selection processes can be detected during the realization of student mobility. Even in the developed Western European countries, the study abroad plans are influenced by the parents' highest level of education and the financial situation of the student's family. However, other research points out that, besides these factors, other aspects should also be considered (like mobility capital or foreign network). In our empirical study we used six databases of the Center for Higher Educational Research and Development (CHERD-Hungary). First, we examined the trends in mobility experiences and plans of students from University of Debrecen between 2003 and 2015. In addition to learning mobility, we also had the opportunity to test the trends of working abroad. Looking at the four mobility movements (international learning experience and plan, international work experience and plan), the growth in study abroad experience and plans can be demonstrated, but student mobility were lower in the last database (2015) than in 2012. Examining work experience and plans of students of University of Debrecen, an increase can be observed year by year. The study abroad experiences should be promoted, but the long-term goal would be to involve brain circulation, rather than brain drain, that is to say that graduates young people utilize their new knowledge and competences at home after their short-term international experience. In the second empirical chapter, we examined the correlation of student mobility with 1) socioeconomic status indicators and 2) softer factors (foreign network, mobility capital, well-being). It can be stated that in both cases better-placed students are more mobile: in all four mobility movements a student is in a better social position, better languages knowledges, higher social capital the more mobile. At the end of the empirical analysis we created four mobility clusters: stay-at-home students, existential emigrants, explorers, conquerors. Clusters were developed by mobility experiences, mobility plans, language learning motivations, and Bogardus social distancing scales. By examining the clusters we proved that the four mobility groups have unique images based on social background indicators and higher education performance indicators. Stay-at-home students are young people from small villages, with worst financial situation, who are children of low-educated mothers and who do not speak foreign languages. Most of the explorers are metropolitan, with good subjective financial status, speak a foreign language at least medium level, and their fathers are highly educated. Half of the conquerors and existential emigrants are also metropolitan, and the members of the former group have also the most advantageous economic status based on objective capital indicators, they have the highest proportion of advanced language exams and the most of them speak two or more foreign languages. We examine the four clusters’ higher education performance, too. In this regard conquerors are again the most favored ones. They are those who have achieved positive results in terms of academic achievement, further education plans, intragenerational embedding, volunteering or organizations membership. Stay-at-home students, however, seem not only passive in terms of mobility: they do not plan on further education, their intragenerational relationships are weaker, they do not do volunteer work, they are not members of any organization. It seems that these students do not simply stay at home, but in many respects they are underdeveloped in terms of their higher education performance, so they stand away the campus (and thus intellectual) socialization. Therefore, it is important to emphasize the case of students who are out of international student mobility when designing future research directions. It would be wise to examine this group more thoroughly, in detail, to solve the individual, institutional, higher education policy and social reasons behind their immobility, and to find out how to help them participate in short-term or group-based student mobility programs.