Fontosnak tartom napjaink egyik legtöbbet emlegetett társadalmi problémáját, a migránskérdést egy újfajta szemszögből megvizsgálni. A kutatás fontosságát elsősorban abban látom, hogy a problémát az Európai Unió tagjai nem közös, inkább egyéni megoldási módszerek kidolgozásával próbálják kezelni, míg a legtöbb országban a határokon belüli és a tagországok közötti munkaerővándorlás üdvözölt jelenség. Az Európa szerte megfigyelhető demográfiai és gazdasági problémák tükrében a beérkező tömegek „beilleszthetősége” egy adott társadalomba létfontosságú kérdésnek tűnik, azonban jelen kutatás témája abból a szempontból is újszerű, hogy a folyamatot nem kizárólagosan a befogadók szemszögéből és nem a mainstream médiában megjelenő önálló módon, hanem a globális migrációs folyamat részeként vizsgálom. A kutatás témája a 2015-re tömegessé vált, Európát kritikusan érintő, harmadik országokból történő migráció kérdése kapcsán az érkezők lehetséges egyéni integrációs sémáinak feltárása. Ennek kapcsán dolgozatomban kívánom feltárni a hazánkban honosított egykori menekült személyek megoldási módjait a beilleszkedés során tapasztalt szociokulturális nehézségekre, összehasonlítva a társadalomtudomány fogalomkészletével. Kísérletet teszek továbbá ezen egyéni életutak elemzésével a hazánkba érkező befogadottak mindennapos nehézségeinek leírására, eltérések és hasonlóságok feltárására a kulturális idegenség tükrében. A dolgozat kitér továbbá ezen egyéni megoldások leírására, hasonlóságok és eltérések feltárására, illetve a mindennapi élet során tapasztalt különbségekre a többségi társadalomhoz képest, valamint arra, hogy az interakció (vagy annak hiánya) a többségi társadalommal milyen mértékben nevezhető két irányú folyamatnak. Végül az idegen jelenségének és az interjúk elemzésével kísérletet teszek a folyamat fogalmi azonosítására.