A mezei nyúl az egyik legelterjedtebb emlősfaj a világon. Skandináviát kivéve egész Európában, Írországot kivéve Nagy –Britanniában, Közel–és Közép-Keleten és Ázsia egy részén őshonos fajta. A mezei nyúl nagyon változatos típusú élőhelyeken találja meg a neki megfelelő életfeltételeket. Hazánkban a legsűrűbb mezei nyúl állomány a jelenlegi ismeretek alapján Szolnok – Bács –Békés - Kiskunság háromszögben, illetve a Kisalföldön található meg. Mezei nyúl állományunk jelentős állománycsökkenésen ment keresztül az elmúlt 30 évben. Ennek környezeti és gazdálkodási okai voltak. A hazai vadgazdálkodásban mérföldkő volt a jelenleg is hatályban lévő 1996. évi LV. Törvény (továbbiakban: Vtv), amelynek egyik legfontosabb előírása, hogy a vadászati jog a földtulajdonjog elválaszthatatlan részeként a vadászterületnek minősülő terület tulajdonosát illeti meg. A földtulajdonhoz kötött vadászati jog lehet önálló vadászati jog, illetve társult vadászati jog. A törvény előírása következtében sorra alakultak új vadásztársaságok, illetve cserélődtek a régi társaságok tagjai. Csökkent a képzett vadgazdálkodási szakemberek alkalmazásának aránya, a hozzá nem értés és a pillanatnyi gazdálkodási (pénzügyi) célok háttérbe szorították az okszerű és tartamos vadgazdálkodási feladatokat, és célokat. Az Alföldi vadásztársaságok vadgazdálkodásának pénzügyi alapját az európai őz (Capreolus capreolus) mellett a mezei nyúl befogása – exportálása és vadászatának értékesítése biztosítja. Hosszú távon csak a tervszerű, szakmailag megalapozott vadgazdálkodás tudja biztosítani a mezei nyúl állomány jelenlegi alacsony szintjének az emelését, és ez által a pénzügyi bevételek növelését. A szakdolgozatomban a Dél-Tiszai Vadásztársaság mezei nyúllal történő gazdálkodását vizsgáltam és elemeztem, a rendelkezésemre álló adatok alapján.