Betegelégedettség vizsgálata

Dátum
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

Egészségügyi rendszereket optimalizálni, fejleszteni komplex feladat. Céljaink helyes kitűzéséhez, a megfelelő eszközök megválasztásához okvetlenül szükséges a lehető legpontosabb helyzetértékelés. Az egészségügy speciális piaci jelenlétéből és az egészség, mint érték többszemléletű megközelítésének okán a befektetett erőforrások megtérülésének monitorozása is kihívások elé állít minket. A helyes célok kitűzéséhez a Grey féle „triple value” megközelítést is alkalmazhatjuk. Jelen értekezésemben a 3V paradigma „személyes érték” komponensét alkalmazom annak kiderítésére, hogy a páciensek szemszögéből mely faktorok azok, melyek a betegelégedettséget leginkább befolyásolják. Azt akartam kideríteni, hogy a financiális bőség jelent-e automatikusan magasabb színvonalat, magasabb elégedettséget. Mindezen vizsgálatokat egy eddig szokatlan szemszögből vizsgálva, az egészségügyi dolgozók betegelégedettségről alkotott véleményét használtam fel. Az alapvető feltevés, az, hogy a magasabb egészségügyi kiadások mellett a német betegek általános betegelégedettsége nem magasabb a Magyarországon mérhető értékeknél. Feltevésem személyes tapasztalat eredménye, jómagam a teljes szakorvosképzésemet német nyelvterületen végeztem. Feltevésem igazolásához kérdőívet készítettem. A kérdőívben egyszerű választás és módosított Likert-skála szerint adhattak választ a kitöltők. A kérdőívet kitöltő egészségügyi dolgozók Magyarországon és Németországban dolgoznak, magyar anyanyelvűek. Ezáltal nyelvi torzítástól mentessé vált a kérdőívek kitöltése. A válaszadók között legnagyobb számban orvosokat találunk, ezenkívül gyógyszerészek, fogorvosok, egészségügyi szakdolgozók is szerepelnek. A válaszadók közel fele dolgozik Magyarországon, így ideális válaszadási arányok állnak rendelkezésre az összehasonlításhoz. A válaszadók döntő többsége orvos (79,7%), akik államilag finanszírozott rendszerben dolgoznak (80,4%). A kérdőív kérdéseit a következő sarkalatos pontokra fűztem fel: • válaszadóra vonatkozó kérdések (munkavégzés helye, intézmény fenntartója, foglalkozás) • szakmai felkészültségre • infrastruktúrára, • betegjogokat érintő (felvilágosítás, bánásmód), • betegekre fordított időre vonatkozó, • hotelszolgáltatásokat érintő, • betegutakra vonatkozó, • forrásfelhasználás hatékonyságát vizsgáló, • a változásokat, változtatásokat értékelő kérdések. Eredmények: A szakmai felkészültségre vonatkozó kérdésekre beérkezett válaszokból kiderül, hogy a vélemények szerint nincs szignifikáns különbség a hazánkban és a Németországban dolgozók felkészültségében. Az infrastruktúrát vizsgáló kérdéskörben az adatokból kirajzolódik, hogy a németországi intézmények felszereltsége egyértelműen magasabb színvonalú a magyar kórházak infrastruktúrájánál. Hasonló eredményeket kapunk a tisztaságot, kórházi étkeztetést vizsgálva is. A betegjogok érvényesülését vizsgálva is szembetűnik, hogy a németországi viszonyokat magasabb színvonalúnak értékelik a válaszadók, mindamellett a betegjogok érvényesülése mindkét vizsgált országban magas szinten áll. Nem igazolódott szignifikáns különbség a páciensekre fordított időt és a várakozási időt, valamint a betegutak szervezettségét érintő témakörökben. Mindkét országban a betegek elégedetlensége szembetűnő. Az egészségügyi rendszerek hatékonyságára rákérdezve kiderül, hogy a kitöltők szerint a magyar rendszer forrásfelhasználása hatékonyabb a németországinál. Arra is fény derül, hogy a magyar betegek az egészségügyben dolgozók szerint összességében hálásabbak a kapott ellátásért, jobban értékelik a dolgozók erőfeszítéseit. Ebben a témakörben a különbség a magyar rendszer javára szignifikánsnak bizonyult. Keserű megjegyzés ezzel a témával kapcsolatosan, hogy míg a hálapénz rendszere Magyarországon általánosnak bizonyul, Németországban gyakorlatilag ismeretlen. A témaválasztás alapötleteként szolgáló kérdésre, „Ön szerint a betegek összességében mennyire elégedettek az egészségügyi ellátással?” az alapvető feltevést igazolva azt az eredményt kaptam, mely szerint a magyarországi és németországi betegek általános betegelégedettsége között nincs szignifikáns különbség. Választ kapunk arra is, hogy a válaszadók szerint az egészségügyre fordított kiadások növelése önmagában nem jelent garanciát a betegelégedettség növekedésére. Azon területeken, melyek fejlesztése közvetlenül eszközök megvásárlásával megvalósítható (infrastruktúra, étkeztetés, hotelszolgáltatások), egyértelműen előnyben vannak a német kórházak a magyar intézményekkel szemben. A nem közvetlenül megvásárolható faktorokat vizsgálva kiderül, hogy a magyar mutatók nem rosszabbak, számos esetben jobbak a németországi eredményeknél. A beérkezett válaszokat elemezve tehát kiderül, hogy a német egészségügyi rendszerben a rendelkezésre álló források bősége ellenére sincs érdemi különbség a magyar és német betegek általános betegelégedettségében. Az egészség „3V” modelljét segítségül hívva láthatjuk, hogy számos betegelégedettséget befolyásoló területen érhető el előrelépés materiális faktorok nélkül, vagy azok optimális kihasználásával.

Leírás
Kulcsszavak
betegelégedettség
Forrás