A mai rákterápiában évtizedek óta alkalmazzák a ciszplatint és egyéb második generációs Pt-alapú kemoterápis szereket, melyek jól használhatók egyes daganattípusok kezelésében. Ezen készítmények azonban nemcsak a ráksejteket, hanem az egészségeseket is elpusztítják, így a szelektivitás hiányából adódóan számos komoly mellékhatásaik vannak. A szelektivitás növelhető lehet, ha a Pt-centrumot valamilyen másik platinafémionra (pl.: Ru(II), Rh(III)) cseréljük, illetve ha a megcélozzuk a normál és a ráksejtek között fennállő fiziológiás különbségeket. Az egyik ilyen különbség a tumor belsejében fennálló oxigénhiányos (hipoxiás) környezet, ami Co(III)-tartalmú, várhatóan hipoxia-aktivált komplexek alkalmazásával lehet kihasználható, melyek hatása egy potenciálisan rákellenes hatású fémion beépítésével tovább növelhető. Az ilyen kétfémes komplexek előállításához olyan ambidentát peptidkonjugátumok lehetnek alkalmas ligandumok, melyekben a platinafémion a peptidváz N-donoratmjaihoz, míg a Co(III)-ion valamilyen O-donor kelátképző egységhez (pl.: hidroxámsav vagy hidroxipiridinon egység) kötődik. A fentiek alapján doktori munkám során egyszerű di- és tripeptidhidroxámsavakat és hidroxipiridinon konjugátumokat állítottam elő és vizsgáltam ezen ligandumok kölcsönhatását a félszendvics szerkezetű [(η6-p-cimol)Ru]2+- és [(η5-Cp*)Rh]2+- ionokkal, valamint a Pt(II) modelljeként szolgáló Pd(II)-ionnal oldat- és szilárd fázisban. A vizsgálatokba a [Co(tren)]3+-iont is bevontuk az egyes fémionok donoratom preferenciáinak feltérképezése érdekében.

Cisplatin and other second generation Pt(II)-based metallodrugs are used for decades in the chemotherapy and they are effective against certain tumour types. Unfortunately these compounds can damage not only the cancer cells but also the healthy ones therefore they cause serious side-effects due to the lack of selectivity. The selectivity can be increased if the Pt-core is replaced by another platinum-group metal ion (e.g.: Ru(II), Rh(III)) as well as by targeting the physiological differences between the normal and cancer cells. One of these differences is the hypoxic therefore more reductive environment existing inside the tumour tissues that may allow the use of Co(III) complexes with likely hypoxia-activation. Their effectiveness can further be enhanced by adding another metal ion to the complex with anticancer potential. For the preparation of such heterodinuclear complexes ambidentate peptide conjugates can be suitable ligands in which the platinum-group metal ion could bind to the N-donors of the peptide framework while Co(III) is chelated by O-donors such as hydroxamate or hydroxypyridinone units of the ligands. Based on the above, during my doctoral work, I have synthesized simple di- and tripeptide hydroxamic acids and peptide-hydroxypyridinone conjugates and the interaction of these ligands with the half-sandwich type [(η6-p-cymene)Ru]2+ and [(η5-Cp*)Rh]2+ ions, as well as with Pd(II) (as a Pt(II)-model) was studied both in solution and in the solid state. [Co(tren)]3+ was also involved in the work to explore the donor atom preferences of the metal ions towards the ligands.