Vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy hazai mintán hogyan alakulnak a major neurokognitív zavarban szenvedő betegek körében a kognitív funkciók és a neuropszichiátriai tünetek. Eredményeink - a korábban nem kezelt demenciában szenvedő betegek naturalista mintájára vonatkozó felderítő vizsgálat alapján - alátámasztották a szakirodalom korábbi megállapításait, amelyek a neurokognitív zavarban szenvedő betegek esetében az NPS magas prevalenciájára vonatkoznak. Konkrét különbségeket azonosítottunk az NPS megjelenésében klinikailag elkülönített major neurokognitív zavar típusok esetén, valamint szignifikáns összefüggést a kognitív romlás szintje és az NPS megjelenése között. Igazoltuk a neuropszichiátriai tünetek előfordulási gyakoriságának és súlyosságának jelentőségét major neurokognitív zavarban szenvedő betegek körében. Vizsgálatunk elsődleges kérdése tehát, hogy szükséges-e foglalkozni egészségpszichológiai szempontból a neuropszichiátriai tünetekkel egyértelműen megválaszolásra került. Kutatásunk második fő kérdése, miszerint van-e eltérés a neuropszichiátriai tünetek tekintetében a különböző etiológiájú major neurokognitív zavarok esetében, szintén szignifikáns eredménnyel zárult. Azt látjuk, hogy Alzheimeres betegek körében gyakoribbak és súlyosabbak a pszichotikus tünetek, a szorongás, motoros funkciók zavarai és az alvás-ébrenlét ritmus zavarai, míg vaszkuláris eredet esetén az affektív tünetek túlsúlyáról számolhatunk be. Harmadik kérdésünk, hogy van-e összefüggés a kognitív funkciók és a neuropszichiátriai tünetek közt szintén szignifikáns eredménnyel zárult. Azt látjuk, hogy a kognitív funkciók romlásával nő a neuropszichiátriai tünetek gyakorisága és súlyossága, kifejezetten az apátia/közömbösség, kritikátlanság, irritabilitás, kóros motoros viselkedés, evés- étvágy változás és alvási és éjszakai viselkedési rendellenességek és a téveszmék tekintetében, melyek alátámasztják azokat a korábbi megállapításokat, miszerint a neuropszichiátriai tünetek nagyban hozzájárulnak a beteg intézeti elhelyezéséhez, családból való kikerüléséhez. Kutatásunk negyedik kérdése annak felmérése volt, hogy a major neurokognitív zavarhoz kapcsolódó neuropszichiátriai tünetek milyen összefüggésben állnak az életminőség különböző mutatóival. Eredményeink alátámasztják, hogy a neuropszichiátriai tünetek jelentős hatással vannak a betegek életminőségére és a betegség terhére, ami erősebbnek bizonyult a kognitív funkciók hatásánál. Kutatásunk utolsó, ötödik kérdésének megválaszolása felhívja a figyelmet a neuropszichiátriai tünetek hozzátartozóra gyakorolt hatására, amely kétszer erősebb, mint a kognitív tünetek hatása. Kutatásunk az első olyan magyarországi tanulmány, amely felhívja a szakemberek figyelmét arra, hogy a kognitív tünetek mellett a neuropszichiátriai tünetekre is figyeljenek, hiszen a hozzátartozói teher és ezáltal a gondozási körülmények nagyban függnek a neuropszichiátriai tünetek gyakoriságától és súlyosságától. Kutatásunk jelentőségét az adja, hogy tudomásunk szerint korábban nem volt még olyan hazai major neurokognitív zavarban szenvedő betegekkel kapcsolatos kutatás, melynek a középpontjában a neuropszichiátriai tünetek álltak volna, gyógyszeres beavatkozás hatásának vizsgálata nélkül. Ez volt az első szisztematikus tanulmány, amely a magyar major neurokognitív zavarban szenvedő betegek körében információkat gyűjtött a neuropszichiátriai tünetekről.
Az eredményeink igazolták, hogy a major neurokognitív zavarban szenvedő betegek gondozásában nagy figyelmet kell fordítani erre a tünetcsoportra, hiszen a leggyakrabban előforduló tünetek azok, amelyek a leginkább érzékenyek a kognitív funkciók romlására, és ezek okozzak a nagyobb mortalitási rizikót, illetve az intézeti elhelyezést. Emellett eredményeink azt is alátámasztottak, hogy a neuropszichiátriai tünetek több, mint kétszer olyan erős hatással vannak a beteget gondozó hozzátartozó pszichés terhére, mint a kognitív tünetek.

In our research we were looking for the answer how the cognitive functions and neuropsychiatric symptoms had been changing among the patients with major neurocognitive disorder in our sample. Our results - based on a study of naturalistic sample of patients with dementia without treatment - confirmed previous findings in literature on patients with neurocognitive disorder that these were related to the high prevalence of NPS. We have found significant differences in the presentation of NPS within clinical subtypes of major neurocognitive disorder. In addition, we have identified a significant relationship between the level of cognitive impairment and the appearance of NPS. We also proved the importance of the frequency of occurrence and the severity of neuropsychiatric symptoms among the patients with major neurocognitive disorder. The first hypothesis of our research – whether it is essential to deal with neuropsychiatric symptoms in patient care - was plainly answered. The second question - whether in terms of neuropsychiatric symptoms there is any difference between the major neurocognitive disorders of different etiology - had also been answered with significant result. It can be seen that among patients with Alzheimer's dementia psychotic symptoms, anxiety, disorders of motor functions and diurnal rhythm disorders were more common and severe. However, in case of dementia with vascular origin we reported the prevalence of affective symptoms. Our third question - whether there was any relationship between the cognitive functions and neuropsychiatric symptoms - also resulted with a significant finding. We could see that due to the impairment of cognitive functions the frequency and severity of neuropsychiatric symptoms were increasing especially in terms of apathy, disinhibition, irritability, motor disorders, eating-appetite change, disorder of sleep-wake cycle and delusion which have confirmed the previous conclusions namely that neuropsychiatric symptoms greatly contribute to the process of hospitalization and the fact that patients get out of the family. Our fourth question was targeting a relationship between the neuropsychiatric symptoms of neurocognitive disorder and the different indicators of the quality of life. Our results have confirmed that neuropsychiatric symptoms have a significant impact on the patients’ quality of life and the burden of the illness, which seemed more intense than the effect of cognitive functions.Our last, fifth question emphasized the impact of neuropsychiatric symptoms on patients’ relatives, which turned out to be twice stronger than the effect of cognitive symptoms. This was the first Hungarian study which calls attention to the importance of neuropsychiatric symptoms since the caregiver’s burden and nursing circumstances greatly depend on the frequency and severity of these symptoms. The significance of our study relies on the fact that - as far as we know - there has not been any Hungarian research on patients with neurocognitive disorder, where neuropsychiatric symptoms played a main role in the investigation, without observing the effect of a drug intervention. This was the first systematical study to collect information about the neuropsychiatric symptoms among Hungarian patients who have been suffering by neurocognitive disorder. Our results indicate that while taking care of patients with neurocognitive disorder one has to focus more on this syndrome because the most common symptoms were the most sensitive for the impairment of cognitive functions and these cause the largest mortality risk and hospitalization. In addition, our results have also confirmed that as compared to cognitive symptoms neuropsychiatric symptoms had more than double impact on the mental burden of the caregiver.