A női foglalkoztatás alakulását hosszú távú demográfiai folyamatok, lassan változó attitűdök, társadalmi elvárások és a szakpolitikai intézkedésekkel rövidtávon is megváltoztatható ösztönök és szabályok is befolyásolják. Általános hipotézisnek mondható azon felvetés, amely kijelenti, hogy a nők alapból hátrányból indulnak egy munka megszerzéséért, mint a férfitársaik. Véleményem szerint ez a téma nem csak manapság, hanem a történelem bármely időszakában aktuálisnak mondható. A nők férfiakénál kedvezőtlenebb munkaerő-piaci pozíciója a munkába lépés pillanatától megnyilvánul és végigkíséri a foglalkozási életpálya egészét. A nők folytonosan szembekerülnek a választás kényszerével: vagy a családjukat vagy a hivatásukat választják. Megtalálni közötte az egyensúlyt nagyon nehéz, támogatásra van hozzá szükség. Ennek következtében megfigyelhető, hogy csökken a házasságkötési és gyermekvállalási kedv, amely a nagyfokú munkaerő piaci bizonytalanságnak köszönhető. Az állam különféle eszközökkel próbálja támogatni a szülőket, pénzbeli támogatásokkal, adókedvezményekkel, és a gyermekek napközbeni elhelyezését nyújtó intézményekkel. Dolgozatomban a nők munkaerő-piaci helyzetét vizsgálom, illetve az ez ellen küzdő magyar és európai szabályozás legfontosabb jellemzőit. A vizsgálat során kitérek a nők és férfiak közötti kereseti különbségekre, a munkáltató hozzáállására a női munkavállalók foglalkoztatására, a vertikális és horizontális szegregációra, illetve az üvegplafon jelenségre. Továbbá, közelebbről ismertetem a hazai foglalkoztatáspolitika viszonyát az Európai Unió foglalkoztatási stratégiájában megfogalmazott esélyegyenlőség megteremtésének követelményeihez.