Az ortopédiai műtétek számának emelkedése szükségessé teszi, hogy az ilyen műtéten áteső betegek gyógyulását minden lehetséges eszközzel, így pszichoedukációs módszerekkel is segítsük. Prospektív, randomizált, kontrollált tanulmányunkban csípő- és térdprotézis műtéten spinális anesztéziában átesett betegeken vizsgáltuk a pozitív szuggesztiók hatását. A szuggesztiós csoport tagjai műtét előtt, valamint műtét alatt kapták a szuggesztiókat. A kontroll csoporthoz képest a szuggesztiós csoportban kevesebb transzfúzió adására volt szükség, alacsonyabb volt a műtét alatti gyógyszerigény, és jobb volt a betegek közérzetének átlagos változása. Ugyanakkor nem mutatkozott különbség a műtét utáni gyógyszerfogyasztásban, a hospitalizáció időtartamában és a szövődmények gyakoriságában. Eredményeink igazolják, hogy a terápiás szuggesztiók alkalmazása a műtét körüli időszakban kedvezően befolyásolja a gyógyulási folyamatot. Szisztematikus áttekintést és metaanalízist végeztünk annak megítélésére, hogy a pszichoszociális módszerek mennyire segíthetik az ortopédiai műtéteken áteső betegek gyógyulását. A metaanalízisbe 62 vizsgálatot tudtunk bevonni 4908 betegszámmal. A pszichoszociális intervenciók szignifikánsan csökkentették a műtét utáni fájdalmat és a műtét körüli szorongást, és segítették a betegek felépülését, ugyanakkor a posztoperatív fájdalomcsillapító szedésre és az életminőségre nem voltak hatással. A betegoktatás és a relaxációs technikák voltak a leghatásosabbak, elsősorban a fájdalomra, a szorongásra és a felépülésre. A viselkedés- és kognitív terápiák a betegek felépülését segítették leginkább. Nagyobb hatásnagyságot találtunk olyankor, amikor a beavatkozásokat akut műtéteken áteső betegeken végezték. Metaanalízisünk alapján azonban az evidenciák minősége alacsony, több, jobban tervezett, magas minőségű kutatásra van szükség a bizonyítékok megerősítéséhez. The number of orthopedic surgeries is growing worldwide. Therefore, there is a growing need to enhance orthopedic patients’ recovery by all possible methods, including psychologycal and edducational methods. In our prospective, randomized, controlled study we examined the effects of positive suggestions on patients undergoing hip or knee arthroplasty in spinal anaesthesia. Members of the suggestion group received the therapeutic suggestions before and during the surgery. Compared to the control group, in the suggestion group less transfusion had to be administered, the need of medication during the surgery was lower, and mean change from baseline in the well-being of the patients was better. However, there was no difference between the two groups in the postoperative need of medications, in the length of hospitalisation, and in the frequency of complications. Our results indicate that the administration of therapeutic suggestions in the perioperative period may be beneficial for orthopaedic surgery patients. A systematic review and meta-analysis were performed to evaluate the effects of psychosocial methods among adults undergoing orthopedic surgeries. Sixty-two RCTs were included in the analysis with a pooled sample size of 4908. Psychosocial interventions significantly reduced postoperative pain, and perioperative anxiety and improved recovery. However, no significant effects were found for postoperative analgesic use and quality of life. Patient education and relaxation techniques were the most effective, showing benefits on pain, anxiety, and recovery. Cognitive or behavioral techniques improved recovery. Furthermore, larger effects were found for studies that included acute surgeries compared to elective surgeries. Based on the metaanalysis the quality of evidence is low, more, well powered high-quality studies are needed to increase confidence.