A disszertáció az EU alkotmányos alapelvei és a nemzeti preferenciákra fókuszáló tagállami autonóm - olykor különutas - viselkedés közti kapcsolatot vizsgálja Magyarország EU tagságának, leginkább 2010 óta folytatott uniós stratégiájának, példáján keresztül. A kutatás esettanulmányokon keresztül vizsgálja a magyar uniós stratégiát a liberális kormányköziség keretrendszerén belül, kiegészítve a kis állami elméletekkel. A két esettanulmány a magyar menekültpolitika a 2015/16-os menekültválság során és az állampolgársági politika. Ezen kívül a dolgozat fontos eleme az uniós tagság normatív dimenziója, pontosabban az EUSz 4(3) bekezdésben definiált tagállami hűség elve. Az értekezés az EU tagság két dimenzióját vizsgálja: a nemzeti érdekérvényesítésen alapuló politikai dimenziót, mely számos lehetőséget rejt magában a nemzeti és nemzetközi egyezkedések sajátosságai miatt; valamint a jogi dimenziót, mely a tagállami viselkedést szabályozza és elvárásokat támaszthat az uniós országok felé (pl. az alkotmányos alapelveken keresztül). A disszertáció arra a kérdésre keresi a választ, hogy hogyan értékelhető Magyarország nemzeti preferencia alkotása, mely egy autonóm, olykor különutas tagállami viselkedésben nyilvánul meg, az EU normatív dimenziója, pontosabban a hűség elve szempontjából. A dolgozat megmutatja, hogy hol húzódik a határ a legitim tagállami érdekérvényesítés és a különutas, akár uniós joggal szembemenő tagállami viselkedés között. The dissertation examines the relationship between EU constitutional principles and autonomous – even particularist – Member State behavior focusing on national preferences, from the perspective of Hungary’s membership, more specifically the country’s strategy towards the EU since 2010. The research uses case studies to examine Hungary’s EU strategy using the framework of liberal intergovernmentalism amended with small state studies. The two case studies are Hungary’s migration policy throughout the 2015/16 migration crisis and citizenship policy. The thesis also builds largely on the normative dimension of EU membership, namely the principle of loyalty as defined by Article 4(3) TEU. The dissertation examines two dimensions of EU membership: the political dimension based on national interest maximization that provides many opportunities for states due to the inherent nature of international negotiations, and the legal dimension that regulates member state behavior and has high expectations towards EU members (for example through constitutional principles). The dissertation tries to find the answer to the question: how can the Hungarian promotion of national preferences, which manifests in an autonomous, particularist behavior, be evaluated from the perspective of the normative dimension of EU membership, in particular the principle of loyalty. The research discovers the boundaries between legitimate interest articulation from the part of Member States and illegitimate particularism that might even violate EU law.