Diplomamunkám során arra kerestem a választ, hogy az egészségtudatosság, valamint az egészségtudatos magatartás szempontjából mennyire lehet meghatározó az önértékelés, az élettel való elégedettség, illetve az életcélok szintje. Azt is megvizsgáltam, hogy e mentális mutatók szempontjából lehet-e különbség az egészségtudatosság egészséges és kóros szintje között. Kutatási eredményeim nagyrészt megegyeztek a szakirodalmi háttérként szolgáló korábbi kutatások eredményeivel. Én is azt tapasztaltam, hogy az önértékelés, az élettel való elégedettség, valamint az életcélok is pozitív kapcsolatban állnak az egészségtudatossággal, egészségtudatos magatartással, valamint az egészségtudatos viselkedések gyakoriságával. További eredményeim pedig azt mutatták, hogy az egészségtudatosság pozitívan korrelál az egészségtudatos magatartásokkal, tehát joggal kezelhetők szinonímákként. Ezen kívül az idősebbek mutatkoztak egészségtudatosabbnak a fiatalabbakhoz képest, és az is megmutatkozott, hogy az egészségtudatos magatartásokat az emberek nem azért alkalmazzák, hogy növeljék az önértékelésüket. Mindemellett arra is fény derült, hogy akik túlzásba viszik az egészségtudatosságot, akik orthorexiások, azok esetében nem igazán mutatható ki semmilyen negatív "elváltozás" sem az önértékelés, sem az élettel való elégedettség, sem pedig az élecélok, az élet értelmességének érzése tekintetében.