A doxorubicin (DOX) okozta kardiomiopátia még napjainkban is megoldatlan problémának számít a klinikai gyakorlatban. Bár a DOX-kardiotoxicitás megelőzésére korábban számos állatkísérletes és klinikai vizsgálat is irányult, ezidáig nem került be érdemi preventív stratégia a kis kardiovaszkuláris rizikóval rendelkező onkológiai betegek kezelésére vonatkozó ajánlásokba. Kísérleteink során olyan patkánymodellt hoztunk létre, mely jól reprezentálta a humán onkoterápiás protokollt. Ezáltal vizsgálhatóvá váltak a kardiológiai gyakorlatban használt szívelégtelenség gyógyszerek (BB, ACEI, AA) egyedi, valamint kombinációban történő alkalmazásának hatásai a DOX okozta kardiomiopátia megelőzésének szempontjából, különös tekintettel a terápia időzítésére. Eredményeinkből kiderült, hogy a kombinált, profilaktikusan alkalmazott szívelégtelenség terápia hatására megelőzhető a DOX okozta EF csökkenés, a miokardiális ultrastruktúra károsodása, továbbá a szívizomsejtek apoptózisa, ami végső soron az állatok túlélésének javulását eredményezi. Ezzel szemben a késői stádiumban alkalmazott kombinációs kezelés mellett ezen hatások nem érvényesültek. A hármas gyógyszerprofilaxis egyes komponenseit külön-külön vizsgálva megállapítható, hogy az EF megőrzéséhez a BB kezelés, az apoptózis mérsékléséhez pedig főként a BB és az ACEI kezelés, míg az ultrastrukturális károsodások kivédéséhez mindhárom gyógyszeres terápia (BB, ACEI, AA) hozzájárult; így a legnagyobb túlélési előny a BB és az ACEI terápiában részesülő csoportokban volt megfigyelhető. Összességében elmondható, hogy a kemoterápia előtt indított BB vagy ACEI kezelés, illetve ezek kombinációja jelentősen enyhíthetik a DOX okozta miokardiális károsodást.

Doxorubicin- (DOX) induced cardiomyopathy is still an unresolved clinical problem in oncological patients. Although several animal experiments and clinical trials have investigated possible approaches to the treatment of DOX cardiotoxicity, current guidelines include no substantive preventive strategy for oncological patients at a low risk of cardiovascular disease. In the course of our experiments, we developed a rat model which closely mimicked human oncotherapeutic protocols. Thus, the effects of single or combined heart failure medications (BB, ACEI, AA) for preventing DOX-induced cardiomyopathy could be examined, with special respect to the timing of treatments. According to our results, the prophylactic application of combined heart failure therapy prevented the DOX-induced reduction of EF, damage in the myocardial ultrastructure, as well as cardiomyocyte apoptosis, which eventually led to the better survival of the animals. In contrast, combination therapy applied only at a later stage did not exert these beneficial effects. When examining the effects of the individual components of prophylactic therapy, the best effect on EF could be achieved by BB treatment, while the higher apoptotic activity could be partially reduced by both BB or ACEI treatments. At the same time, the myocardial ultrastructure was successfully conserved by all three drugs. Thus, the highest survival rate could be observed in the BB and ACEI groups. Taken together, our results suggest that both bisoprolol and perindopril, or preferably the combination of these drugs could potentially attenuate DOX cardiotoxicity when commenced before chemotherapy.