A háziorvosi ellátás humánerőforrás-krízise Magyarországon longitudinális kutatás tükrében

Dátum
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

Az egészségügyi alapellátás világszerte a humánerőforrás biztosításának egyre fokozódó nehézségeivel küzd, különösen a kisebb településeket ellátó vidéki, az ellátórendszer perifériáján működő szolgálatok. Mivel a humánerőforrás-krízis csökkenti az alapellátás szolgáltatás kibocsátási képességét, ezért rendkívül kedvezőtlen hatást gyakorol az elégtelen szolgáltatásban részesülő lakosság egészségmutatóira, növeli az érintett lakosság elkerülhető sürgősségi és kórházi ellátásának az arányát, illetve növeli az elkerülhető halálozások arányát. A jelen kutatás arra tett kísérletet, hogy az alapellátás működését befolyásoló számtalan tényező közül néhány aspektusból megvizsgálja – a háziorvosi és házi gyermekorvosi ellátáshoz kapcsolódóan – az orvos ellátottság tekintetében egy évtized alatt bekövetkezett változásokat. Magyarország – lakosságának száma alapján, valamint azon körülményre tekintettel, hogy az alapellátásban jelentkező humánerőforrás-krízis jól vizsgálható időtartam (az elemzett egy évtized) alatt bontakozott ki –, ideális terepet biztosított egy olyan kutatás számára, amelynek célja az volt, hogy bemutassa egy teljes országra kiterjedő humánerőforrás-válság kialakulását és elmélyülését. A vizsgált időszakban a háziorvosok száma – valamennyi praxistípus esetében – folyamatosan csökkent. Ez a folyamat a háziorvosok átlagéletkorának és a nők arányának növekedésével társult. A betöltetlen praxisok területi megoszlása korrelációt mutatott az érintett területek deprivációs státuszával. Mindemellett a háziorvosok körében egyértelműen megfigyelhető volt a depriváltabb településekről a kevésbé depriváltak felé történő migráció. Kutatásunk szerint egy évtized alatt közel megduplázódott a betöltetlen praxisok száma, az egy évnél hosszabb ideje betöltetlen praxisok száma pedig közel megháromszorozódott. A kiugró betöltetlenségi mutatóval jellemezhető területek eloszlási mintázata jó korrelációt mutat a depriváció térbeli mintázatával, s ezt a deprivációs index alapján meghatározott kvintilisek és a betöltetlen praxisok gyakorisága közötti asszociációt feltáró elemzések eredményei is igazolják. A kockázatelemzés eredménye szerint exponenciális összefüggés van a relatív betöltetlenségi arány és a depriváció mértéke között (χ2 homogenitás=232,18; p<0,001, χ2 linearitás=168,87; p<0,001). 2017. január 1-én a háziorvosok hiánya 519 település alapellátását érintette, kifejezetten egyenlőtlen eloszlás mellett. Az ország legdepriváltabb területein (V. kvintilisbe sorolt települések) szinte minden ötödik háziorvosi praxis betöltetlen (18,31%; 95%-os KI [15,83–21,16]), s ez közel háromszorosa az átlagos magyarországi betöltetlenségi aránynak. A legkedvezőbb deprivációs index-szel rendelkező településeken a migráció következtében 2,22%-kal (95%-os KI [1,21–3,24]) nőtt a háziorvosok száma, miközben a legdepriváltabb területeken az elvándorlás 8,43%-kal (95%-os KI [−5,86–−10,99]) csökkentette a háziorvosok számát.


Primary care systems around the world struggle with exacerbating workforce shortages, especially in the case of providers operating on the periphery of the healthcare system. Since the workforce crisis reduces the output capacity of primary care, it has an extraordinarily adverse effect on the health indicators of the population receiving insufficient care; furthermore, it increases the rate of emergency and hospital treatment, and the rate of avoidable mortality. This research has attempted to examine the changes in the general practitioner (GP) and paediatrician supply in the past decade from some of the aforementioned aspects. Considering the number of its population and the fact that the workforce crisis in primary care unfolded over a time span (the past decade) that can be examined well, Hungary proved to be an ideal ground for a research aiming to introduce the inception and exacerbation of a countrywide workforce crisis. In the studied period the number of GPs continuously decreased in all practice types. This process was accompanied by the increase of GPs’ average age and the increasing rate of female practitioners. The geographical distribution of vacant practices shows correlation with the level of deprivation in the affected areas. Migration of GPs from deprived to less deprived areas was clearly observed. According to our research in a decade, the number of vacant practices nearly doubled, the number and rate of practices unfilled for more than a year nearly tripled. The resultant pattern of excess vacancy rates showed a correlation with a spatial pattern of deprivation, as is verified by the results of association analysis for deprivation index quintiles and practices with vacant GP posts. The results of the risk analysis showed an exponential association between relative vacancy rate and deprivation (χ2 homogeneity=232.18; p<0.001, χ2 linearity=168.87; p<0.001). On January 1st of 2017, the GP shortage affected the primary care of 519 settlements with a highly uneven distribution. Based on deprivation index values, in the areas of highest deprivation (quintile V), nearly a fifth (18.31%, 95% CI 15.83 to 21.16) of the practices had a vacancy for a GP; this rate is nearly triple that of the Hungarian average vacancy rate. In the least deprived areas, the number of GPs increased by 2.22% (95% CI 1.21 to 3.24), while in the most deprived areas it decreased by 8.43% (95% CI −5.86 to −10.99).

Leírás
Kulcsszavak
alapellátás, Primary care, betöltetlen, családorvos, depriváció, házi gyermekorvos, háziorvos, hozzáférésbeli egyenlőtlenség, humánerőforrás-krízis, longitudinális, szocioökonómiai státusz, Vacant practices, Family doctor, Deprivation, Paediatrician, General practitioner, Inequality of access, Workforce crisis, Longitudinal, Socioeconomic status
Forrás