A házasság jogintézménye napjainkban is fontos jogintézmény. Ezt mutatja, hogy a nemzetközi és a hazai jogban egyaránt megjelenik a házasság védelmének elve. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 16. cikkelye, amely az ENSZ alapokmánya úgy fogalmaz: “mind a férfinak, mind a nőnek a házasságra érett kor elérésétől kezdve joga van fajon, nemzetiségen vagy valláson alapuló korlátozások nélkül házasságot kötni, és családot alapítani. A házasság tekintetében a férfinak és a nőnek mind a házasság tartama alatt, mind a házasság felbontása tekintetében egyenlő jogai vannak. Házasságot csak a jövendő házastársak szabad és teljes beleegyezésével lehet kötni.” A hazai jogban már alaptörvényi szinten is megjelenik, a házasság védelmének elve. Az Alaptörvény L. cikke kimondja: „Magyarország védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.” Összhangban az Alaptörvényben foglaltakkal megállapítható, hogy a házasság a többi együttélési formához képest kiemelt védelmet élvez. A házasság jogintézménye a hazai jogban törvényi szinten került szabályozásra, a 2013. évi V. törvény, Családjogi Könyvében, amely kimondja, hogy “Akkor jön létre a házasság, ha az együttesen jelen lévő férfi és nő az anyakönyvvezető előtt személyesen kijelenti, hogy egymással házasságot köt.” A házasság létrejöttével általában házassági életközösség és vagyonközösség is létrejön a házastársak között. Dolgozatomban a házastársi vagyonközösség témakörét mutatom be, kezdve a vagyonközösség kialakulásával, a házastársi közös vagyon és különvagyon, valamint ezen, vagyonok terheire és tartozásaira fektetve a fő hangsúlyt.