Őshonos ragadozó halfajunk a harcsa (Silurus glanis) természetes vizeink egyik legértékesebb ragadozója, illetve a ponty termelő technológiai körülményekhez is az egyik legjobban képes alkalmazkodni. Egyedüli ragadozó halfaj, amely ivadékai más békés halakkal együtt nevelhetők. Széles táplálkozási spektruma miatt elfogyasztja az elhullott élőlényeket is, így leredukálja a különböző betegségek elterjedéseinek kockázatát, valamint a természetes szelekcióban is részt vesz azáltal, hogy gyakran a kevesebb mozgással megszerezhető, sérült, gyenge, idős hal egyedeket ejti el. Táplálkozási szokásait jól kihasználják az intenzív haltermelő rendszerek, ahol így könnyen tápra szoktatható. Az intenzív technológiákban használt tápok azonban egyrészről az egyik legköltségesebb technológiai elemnek számítanak, másrészről pedig fenntarthatóságuk és környezetkímélő tulajdonságuk folytán egyre nagyobb az igény új alternatív tápok iránt, melyekben kiválható a leggyakoribb és legelterjedtebb fehérjeforrás, a halliszt. A magas energia-, közepes fehérje- és jól emészthető foszfortartalma miatt a kukoricatörköly (Dried Distiller’s Grain with Solubles - DDGS) ígéretes alternatív takarmányalapanyag, amely alkalmas teljesen vagy részlegesen kiváltani a jóval drágább, tradicionális energiahordozókat (kukorica), fehérjeforrásokat (halliszt, szója). A DDGS megfelelő arányú bekeverése a jól megtervezett takarmányokba kiváló egészségi állapotot, jó növekedési teljesítményt és termékminőséget eredményezett a korábban erre irányult kutatásokban tesztelt állat- és halfajok esetében. A nagy volumenben termelt kukorica és a Magyarországon működő bioetanol gyártó üzem biztosítja a DDGS melléktermék hazai folytonos elérhetőségét. A kísérleteimet a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Állattenyésztéstani Tanszék, Halbiológiai laborjában végeztem. A kísérlet intenzív zárt rendszerben valósult meg, egynyaras harcsa (Silurus glanis) állománnyal. A kísérlet során elhullás nem történt, teljes megmaradási arányt tapasztaltunk.
Biomassza vonatkozásában megállapítható, hogy mindkét csoport jelentős növekedést ért el, a halliszt alapú takarmányt fogyasztók, nagyobb tömeget produkáltak ugyan, de statisztikai különbség nincs a két érték között. Legnagyobb átlagos egyedi testtömeget a hallisztes tápot kapott állomány mutatott (766,9 g), ezzel szemben a másik csoport 716,6 g egyedi testtömeget ért el. Szignifikáns különbség itt sem fedezhető fel. Növekedési ütem esetében az SGR mutató értéke 1,34 ± 0,04% /nap volt átlagosan a kontroll csoport esetébe, míg a növényi alapú tápot fogyasztók napi testtömeg gyarapodása 1,09% /nap volt, így statisztikai eltérés ez esetben sem fordult elő. Takarmányértékesítés szempontjából a hagyományos tápot fogyasztó csoportok mutatták a jobb értékeket. A kannibalizmust egyik leggyakrabban kiváltó szétnövés esetében a növényi alapú takarmányt kapott egyedek egyöntetűbb, homogénebb állományt, alkottak. Szignifikáns különbség azonban itt sem lelhető fel. Megállapítható tehát, hogy a DDGS tartalmú táp sikeresen alkalmazható intenzív zárt rendszerekben történő harcsa nevelés során. A jövőben további kutatásokra van szükség a DDGS tartalmú bekeverési arányra vonatkozóan.