Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera LeConte) és az ellene való védekezés két gyakori módjának összehasonlítása

Dátum
2009-03-13T10:29:11Z
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

Dolgozatomban áttekintést adtam az amerikai kukoricabogár elterjedéséről, életmódjáról, kártételéről, előrejelzéséről valamint az ellen való védekezési lehetőségekről. Sajnos az amerikai kukoricabogár mára végképp bekerült a hazai kártevők közé és a kukorica egyik legfontosabb állati kártevővé vált. Különösen veszélyeztetett a monokultúrás kukoricatermesztés, ami sokszor a terület nagyságának, a gazdaságon belül termesztett növények körének és eloszlásának következménye. A kártevő megfékezésére számos lehetőség van, és ezek alkalmazása során újabb és újabb ismeretanyagra tehetünk szert. Dolgozatomban két különböző, de általánosan alkalmazott védekezési módszer hatékonyságát hasonlítottam össze. Az egyik ilyen módszer a csávázás, melynek számos olyan előnyös oldala van, ami miatt ez a módszer több figyelmet érdemelne. A kísérletben sikerült kimutatnom, hogy a csávázás a modern, felszívódó hatóanyagoknak köszönhetően számottevően képes csökkenteni a kártétel mértékét. A Force 1,5 G-vel végzett talajfertőtlenítéshez képest azonban gyengébb eredményt ért el, ezért használata erősebb fertőzés esetén nagyobb kockázattal jár. Ilyen esetben eredményesebben alkalmazható a Force 1,5 G-vel való talajfertőtlenítés, mely a kísérletben igen meggyőző, szép eredményt ért el, ugyanis egyetlen értékelt növény károsítása sem haladta meg a kritikusnak tartott 3-as értéket, pedig a kezeletlenben ez 30 növény volt a vizsgált 40-ből. Erősebb kártételi veszély esetében tehát megbízhatóbb a talajfertőtlenítés használata. Igen erős fertőzéskor – a szakirodalomban leírt 1 imágó/növény értéket lényegesen meghaladó bogárszám esetén – az egyedüli biztonságos módszer a vetésváltás. Ebben az esetben gyakorlatilag nem kell semmilyen termésveszteséggel számolnunk, nem úgy, mint a kémiai védekezések esetében, melyeknél valamilyen mértékű kártétel mindig bekövetkezik. Ez a legkörnyezetkímélőbb, legegyszerűbb és legolcsóbb védekezési lehetőség. A kukorica integrált növényvédelmének egyik legfontosabb eleme. Törekedni kell, hogy minél inkább háttérbe szoruljon a monokultúrás termesztés és minél nagyobb területeken valósulhasson meg a vetésváltás. Ma már Magyarországon is megfigyelhető, hogy azokon a területeken, ahol lecsökkent a monokultúrás kukoricatermesztés területe és alkalmazzák a lárva és imágó elleni védekezéseket, ott lecsökkent az egyedszámuk. Arról, hogy ezt a kártevőt végképp kiirtsuk, le kell mondanunk, úgyhogy meg kell minél jobban ismernünk és meg is kell tanulnunk „vele együtt élni”. Fontos továbbfejlődési lehetőségnek látom egyrészt egy hatékony csávázószer kifejlesztését, mely sokban leegyszerűsíthetné a védekezést. Másrészt fontos lehet még a rezisztencia nemesítés, mely a növény ellenállóságának növelésével tudna vegyszeres kezeléseket kiváltani vagy dózis csökkentést lehetővé tenni, illetve a vegyszerek hatásán javítani.

Leírás
Kulcsszavak
amerikai kukoricabogár, növényvvédelem
Forrás